Manaf, Tesla: Tesla Manaf 2015. április 01., Ágoston Béla - zeneközelítő
Tesla Manaf – Tesla Manaf (MoonJune Records)
TESLA MIT TESZ LE?
(KÉT SZOBÁS LAKÁSBAN)
Nemrég útbaigazítást kértem egy fiatalembertől egy ismeretlen metróállomáson, mely bárhol lehetett volna a világon, de itt történetesen magyarul beszéltünk. Egy irányba vitt az utunk így elbeszélgettünk. Pár perc múlva kiderült, hogy járt Indonéziában, de az is, hogy nem találkozott a Gamelán zenével, sőt nem is hallott róla. Nem hibáztatom ezért, hiszen stoppal járta be a világnak azt a felét, angoltanításból élt, a szabad ég alatt aludt és az oltásokra fordítandó költségekből hozta össze a repülőjegyét és nem érdekelte annyira a múlt. Táskámban ekkor már ott lapult TESLA MANAF indonéz gitáros CD-je párszor meghallgatva, de semmi ötletem nem volt a kritika megírásához. Nem csoda, hiszen egy nagyon furcsa zenei világ van rögzítve rajta és az én véleményemet nagyban befolyásolják zenei ismereteim. Mit szólt volna Ő, a stoppos, ha lett volna ideje meghallgatni? Kb. 20-szor hallgattam meg a lemezt, mire szertefoszlottak az előítéletektől hemzsegő megjegyzéseim. Kis elemzésem talán segít a hallgatónak barátságosan közelíteni az Idegenhez.
Első szoba. Épült 2011-ben. IT’S ALL YOURS címmel ajándékként kapjuk ezt a hat cím nélküli darabot a lemez második feleként. Mégis előbb ennek boncolásával kezdem, mert korábbi felvételként sok mindent megmagyaráz az első résszel és az egésszel kapcsolatban is.
Szóval Tesla szobája Indonéziában van. Szereti a Jazzt és a kortárs zenét, legfőképp a XX. századi zeneszerzőket és folyamatosan beszűrődik az ablakon a Gamelán zene.
(Bocsánat, hogy visszakanyarodok saját emlékeimhez, de a szobába beszűrődő hangoknak jelentősége van.) Jelzi ezt, hogy kellemes Etno karakterrel indul a lemez (úgy értem, ez a második rész). Jazzy rádiós gamelán verzió – az elektro-akusztikus jazzgitáros Tesla zenekara kiegészül a Mahagotra Ganesha nevű gamelán harangegyüttessel. Return to Forever hatást, sőt Szabó Gábor zenei világát is belehallhatjuk a következő számba, majd egy trackkel később teljesen átengedi a terepet a szaxofonnak. Váratlanul megjelenik a második etnofolt: egy kórus. Ez egy érdekes pont, mert váratlanul átugrunk a Kind of Blue-ba – és aztán vissza Balira és megint walking bass és ez még így megy párszor. Eszembe jutnak Maugli, Tarzan, King Kong, Péntek, vagy Szaffi és a Cigánybáró, vagy azok a teremtmények, akiknek az írók által teremtett vívódása a "sorsi" kérdésekre keresi a választ az olvasó számára, hiszen ez a zenei megoldás hasonlóan egy nagyon jó kontraszt az időbeli és térbeli távolságok érzékeltetésére, amelyek mégis Egy Emberben lejátszódó kérdésekről szólnak, nem? Mintha egy kerti partin menne a swing a pázsiton és időnként átlátunk – áthallunk a dzsungelben zenélő törzs mágikus világába. A lemez nem a nagyívű gitárszólókra fókuszál. A gitár funkciója a folyamatos akkordfelbontásos játékmód. Ez pedig nem az alázatosság megjelenítése, hanem egy olyan titok feltárása, ami akkor válik érthetővé, ha elfogadjuk, hogy az elektromos gitár natúr hangja hasonlít a gamelán gongokéhoz és itt visszajutunk Bali szigetére, pontosabban Bali Jánoshoz (Ágoston, Marsyas, Tranzisztor – Pannonhalmi Szemle XXII/4). Írásában Ágostont idézi, aki az ütéssel megszólaltatott hangszerekhez sorolja a pengetősöket is. Lehet. Miket álmodhattak az Ázsiából hazatért európai világjárók? Talán ezt szimbolizálja néhány furcsa atmoszférikus rész, amiket Tesla fontosnak gondolt megmutatni, hiszen rákerült a CD-re, miért? Így ágyaz meg a gitár melankóliájának, vagy hogy jelezze, ez a világ egy szunnyadó Krakatau?
Második szoba. Épült 2014-ben. A MAN’S RELATIONSHIP WITH HIS FRAGILE AREA. (A CD első fele.). Első hallásra a 90-es évek holland avantgarde jazz zenéje jutott eszembe. Vajon honnan merít egy indonéz gitáros ilyen erős ihletet, hogy ennyire kompozícióközpontú nyugati zenét hozzon létre? És akkor bevillantak a Holland gyarmatok.
Lehetséges, hogy ilyen erős kisugárzása van egy gondolkodásmódnak keleten és összekeveredve az ősi kultúrával létrejöhet egy semmilyen zenei kategóriába be nem sorolható elegy? Holanéz vagy Indoland? Mint látjuk egyre több kérdőjelet kell írni a szövegbe és ezek a zenében is megjelennek.
Jazzes értelemben az itt hallható töredezett motívumok sokasága három lemezanyagot ad ki. Az előző (vagyis a második) lemezhez képest az etno elemek tudatosabban helyezkednek el és a hangszerelések összeházasítása is érettebben jelenik meg. Nem érezni a trackek közötti különbséget, mintha egy hangjáték részesei lennénk. Némelyik témában az indiai zene temperamentumát érezhetjük keveredni Sztravinszkij zenéjével. Az osztinátók „gamelánszerűsége” is ezt erősíti. Tesla védjegye az időnként megjelenő ritmikus hármasok és a korálszerű sorok váltakozása. Eszméletlen aprólékos munka, zeneszerzői tudás és a világ működéséről alkotott színes elképzelés van a háttérben, miközben a vezető hangzás a jazz-zenekaré. Egy ilyen zenét stúdióban felvenni nagyon komoly csapatmunka és ebben hasonlít a gamelán zenekar játékára és a holland virtusra is. A témák felsorakozása után az első szóló a bőgősé – RUDY ZULKARNAEN-t latinos könnyedség jellemzi. Fokozatosan kibontakozik a klarinét vezető szerepe, mely szólóiban is témaszerű. A jazz-rockos alap kamarazenekari hangszerkezeléssel párosul és az előző lemezhez képest DESAL SEMBADA dobolásának ázsiai érzete segíti a természetfilm-kísérőzene állapot kialakulását. Az etno elemek közül először az oboa (tarompet pencak), majd a fuvola (indonesian flute) jelenik meg a klarinétos HULHUL által megszólaltatva.
Etűdsorozatnak mégse lehetne nevezni ezt a zenei eszközök sokaságától duzzadó mesét. Hogy kerül egy atonális induló téma a levesbe? A gamelán csak mint stilizált kapucsengő ízelítő van jelen és a 3. etno elem a holland népzene (8. track)? A cirkuszi bohócszámtól már az álomzenék nem könnyen megfogható zenei világához társíthatjuk Tesla lemezét. Mintha egy Álommanó szellem látogatásának szemlélői lennénk egy gyerekszoba-helyszínelés alkalmával. Mai internetes videós kapkodásainkhoz szokott pergő szemünk, fülünk és agyunk dolgát is megkönnyíti ez a zene - magától szörföl. E zene hallatán játszadozó kölyök állatok leszünk ismét a Gondviselő szemében.
Ha Ön itt Magyarországon nyitott mindenre és a magyar zenét is megismerte már annyira, mint Tesla Manaf a saját hagyományait, akkor nem kell stoppolnia Indonéziába. Tesla elvisz minket az országába, a házába, a hazájába, a szobájába, az álmaiba és aztán jöhet Bali. A szobában már csak egy játékszer maradt – a gitár.
