Mahanthappa, Rudresh: Bird Calls 2015. március 06., Gáspár Károly

Rudresh Mahanthappa - Bird Calls (ACT - Hangvető)

"A jazz neve: Charlie "Bird" Parker"

A dallamos nevű, indiai származású, amerikai altszaxofonos Rudresh Mahanthappa -aki az olaszországi Triesztben született 1971-ben- "Bird Calls" című új albuma került ezúttal nagyítóm alá. A jazz egyik legmeghatározóbb alakja, Charlie "Bird" Parker előtti tisztelgés a felvétel, melyen Mahanthappa partnerei Adam O'Farrill trombitás, Matt Mitchell zongorista, Francois Moutin bőgős és Rudy Royston dobos. A CD-n 13 kompozíció hangzik el (gondolom nem babonás Rudresh), és mindegyiket Mahanthappa jegyzi. Illetve egy picit bonyolultabb a dolog, hiszen az ötször visszatérő, rövid, szignálszerű "Bird Calls"-okon kívül, a "maradék" nyolc számot Parker által írt darabok ihlették. Az inspirációt adó munkák között van a legendás "Donna Lee", vagy a -méltán sokat játszott blues téma- a "Now's the Time" is. Azonban senki ne számítson be-bop muzsikára a quintet-től. Egy igen érdekes és merész vállalkozásba fogott a csapat. Egészen modern, kortárs zenét "rajzoltak fel" a korongra, mely nélkülözi a klasszikus értelemben vett swinget. Persze ennek ellenére minden "track"-ből az előbb említett lüktetés árad, még úgy is, hogy a ritmusszekció "nem hoz négyet"; inkább "groove"-os, kemény alapot szolgáltatnak a nagyszerű szólistáknak.

Hát igen, újabb neveket kell bevésni a jazz "nagykönyvébe". Töredelmesen bevallom; Mahanthappa, O'Farrill, és Mitchell ismeretlen volt eddig számomra. Sőt, tovább megyek; Francois Moutin sem rémlik. Egyedül a dobos, Rudy Royston volt "jóismerősöm", akit Szakcsi Lakatos Béla zseniális "Climate Change"-éről ismertem, melyről nemrég volt szerencsém értekezni itt, a JazzMa oldalain. Szóval pótolnom kell hiányosságaimat, mert bizony "supreme kategóriás" jazzistákat fedezhettem fel személyükben a "Bird Calls" által! Rudresh Mahanthappa altszaxofonjából olyan "színeket" varázsol elő, hogy bizonyos esetekben megesküdnék rá: tenoron játszik, majd valami közel-keleti fúvós hangszerre, netán tárogatóra tippelnék. Teszi mindezt könnyedén és egyedien, mindvégig a be-bop és a (nagyon) modern mainstream ösvényein járva. Ugyan ez a változatos, erős fundamentumokra épülő dallam- és ritmusvilág jellemző a másik négy művészre. Nagy örömömre, újra bizonyították Mahanthappa-ék -sok-sok ifjú titán (reménybeli) okulásául-, hogy hiába szép a ház teteje, ha az alapok gyengék, össze fog dőlni rövid időn belül az az építmény...

Az album hallgatása közben végig ott motoszkált a fejemben, vajon milyen zenét játszana "Bird", ha még köztünk lenne? Sajnos, a választ nem tudom, de ha Charlie Parker is egyfajta Miles Davis féle utat járna be, akkor -azt gondolom- hasonló területen mozogna, mint most Mahanthappa-ék. Davis folyamatosan fejlődött, átalakult, kereste a jazz "csillagkapuit", hogy belépve azokon, felfedezetlen vidékekre jusson, és vezessen be minket. Talán így járna el Charlie Parker is. Ne feledjük, gyakorlatilag Ő és még néhány géniusz "találta ki" a mai értelemben vett jazzmuzsikát. Előttük is volt már "élet", de amit -többek között- Parker, Dizzy Gillespie, Bud Powell, vagy a tizenéves Miles Davis elindított be-bop néven, örök időkre az alfája, "bibliája" lett a jazznek. Ebből született a mainstream, cool, hard-bop, fusion, jazz-rock, MINDEN!

Rudresh Mahanthappa "beveti" származásából adódó jártasságát a keleti zenékben. Gyakran lepi meg a Hallgatókat indiai, vagy tágabb értelemben vett közel-keleti, "arabos" motívumokkal. Ezekről egy másik ikon ötlött eszembe, aki szintén gyakran alkalmazta ezt a "dallamuniverzumot"; persze, hogy John Coltrane-ről beszélek. Arra a következtetésre jutottam, hogy a "Bird Calls" -eredeti szándékával szemben- "túlteljesített", mert nem "csak" Charlie Parker előtt hajol meg. Legalábbis számomra megjelentek John Coltrane, Ornette Coleman és Miles Davis körvonalai is, és úgy láttam elégedett mosoly ült szájuk szélén. "Bird"-del egyetemben...

U.i. Tisztelt Főszerkesztő úr!

A legnagyobb tisztelettel kérem, hogy egy darabig más kollégák kapják meg a "nyelv- és ujjtörő" nevű jazzisták lemezeit, mert a szintén indiai származású zongorista, Vijay Iyer, és most, Rudresh Mahanthappa nevének többszöri leírása maradandó nyomot hagyott fizikailag és lelkileg is bennem.

Köszönöm!

Rudresh Mahanthappa: Bird Calls (2015)

1. Bird Calls #1

2. On the DL (based on "Donna Lee")

3. Bird Calls #2

4. Chllin' (based on "Relaxin’ at the Camarillo")

5. Bird Calls #3

6. Talin Is Thinking (based on "Parker's Mood")

7. Both Hands (based on "Dexterity")

8. Bird Calls #4

9. Gopuram (based on "Steeplechase")

10. Maybe Later (based on "Now's the Time")

11. Bird Calls #5

12. Sure Why Not (based on "Confirmation" and "Barbados")

13. Man, Thanks for Coming (based on "Anthropology")

Rudresh Mahanthappa - altszaxofon

Adam O'Farrill - trombita

Matt Mitchell - zongora

Francois Moutin - bőgő

Rudy Royston - dob