Lehel, Peter: Lyrical Album 2015. október 06., Gáspár Károly

Lehel-Oláh–Schulz - Lyrical Album (Finetone)

„Kollektíven szeretik”

Ami a felnőtt filmek kategóriájában a „grouppen”, az a jazz muzsikában a kollektív improvizáció. Természetesen sosem láttam ilyen jellegű alkotásokat, csak egyes barátaim mesélték, hogy is van ez... Viszont „csoportosan elkövetett, szándékos rögtönzést” már volt szerencsém hallani, és próbálkoztam is vele; szóval tudom, milyen kemény feladat elé állítja azon zenészeket, akik erre adják fejüket. Szükséges hozzá egymás ismerete, tolerancia, valamint nagy-nagy zenei „und” általános intelligencia. Ha ezen képességek megvannak, fantasztikus dolgok jöhetnek létre. A jazz új távlatait nyithatja meg, tiszteletben tartva, de ugyanakkor kilépve a mainstream kereteiből.

Most egy olyan lemezzel hozott össze a Sors, és Maloschik főszerkesztő úr, mely pontosan a fent említett vonulatot követi. A „fősodrás” szabályait betartva, megírt témákra, szabadon, vagy legalábbis szabad érzettel játszik három kivételes tudású művész a korongon, a „Lyrical Album”-on. Hogy kik Ők? Nézzük!

Peter Lehel szaxofonos Karlsruhe-ban született, tanulmányait Stuttgartban és Budapesten végezte. Gondolom nem véletlen, hogy a magyar fővárost választotta Németországon kívüli pallérozódása helyszínéül, hiszen -brilliáns logikám segítségével- arra a következtetésre jutottam -neve csengése alapján-, hogy bizony magyar származású lehet. Ilyenkor örülök a szépszámú Sherlock Holmes regény „átbújásának”, mert apró dolgokból képes vagyok összeállítani az igazság nagy mozaikját! Oh, yes! Csak azt sajnálom, hogy farsangon sosem öltöztem a Baker street legendás lakójának, helyette inkább Sandokan voltam, huszár, meg ilyenek... Jajj, Watson-om...!

Ja igen, Peter Lehel. Nos, a szaxofonos definíció esetében hiányosnak minősült részemről, mivel szoprán-, alt- és tenorszaxofonok mellett játszik alt- és basszusklarinéton, illetve tárogatón is! Gondolom combi autója van... Önmagában véve komoly teljesítmény ennyi hangszer tudójának lenni, de Lehel minden felsorolt instrumentumot világszínvonalon szólaltat meg, ráadásul gyönyörű „sound” kíséretében.

A zongoraszólamokért a nemzetközi szinten is magasan jegyzett Oláh Kálmán felel. Elfogult vagyok Vele kapcsolatban, mert tanárom volt, és stílusa, zenei beállítottsága szinte teljesen megegyezik az általam kedvelt vonulattal. De semmi szükség esetében, hogy bármilyen személyes szál, kötődés inspiráljon, hiszen Kálcsiról egészen nyugodtan kimondható, és ki is kell jelenteni: géniusz!

Zseni zongoristaként, zeneszerzőként, hangszerelőként, és pedagógusként egyaránt!

Mindössze hat évvel idősebb nálam, mégis Ő volt a Mesterem, és marad is mindig! Ahogyan Pat Metheny egyik balladájának címe mondja: „Always and Forever”.

Arra azért büszke vagyok, hogy egyetlen dologban felveszem Kálmánnal a versenyt. Sikerült úgy megkopaszodnom, mint Neki!

Harmadik „szereplőnk” a bőgős Andreas „Mini” Schulz. 1966-ban, Stuttgartban látta meg a napvilágot. Hazája egyik legfoglalkoztatottabb basszistája, az SWR Big Band tagja, partnere volt –többek között- Stephan Grappeli-nek és Les McCann-ek is. No és persze nem először működik együtt Peter Lehel-lel és Oláh Kálmánnal.

„A kortalan Bartók”

A „Lyrical Album”-on kilenc szám hangzik el. Öt Peter Lehel és négy Oláh Kálmán kompozíció. A kezdő darab tökéletesen és szó szerint megadja a felvétel alaphangját. Oláh „Bartok Impressions”-éről van szó. Nagy zeneszerzőnk dallam- és harmóniavilágát felidéző mű, amelyben -egy fantasztikus zongora bevezető után- elkezdődik a már említett, sajátos kollektív improvizáció. A megírt, bepróbált részek interpretációja is bravúros a felek között, sőt, már ennek olyan hatása van, mintha ott született „történetet” hallanánk. De a rögtönzések ideje alatt tapasztalható szimbiózis egészen döbbenetes! „Szerválják - passzolják” egymásnak a szólókat, a nüansznyi bejátszásokat, ritmusokat.

Rendkívül érdekesnek tartom, hogy -tovább haladva a „track”-eken- kiderült  számomra, hogy Lehel és Oláh szerzeményei közös gyökerekből táplálkoznak. Hasonlóságot mutatnak, de mégis önállóak, alkotójukra jellemzőek. Wayne Shorter és Herbie Hancock jutottak eszembe. Velük kapcsolatban tapasztaltam ezt az együtt gondolkozást, közös úton haladást.

Azt gondolom az album egyfajta tisztelgés a magyar nép- és klasszikus zene előtt, különösen szem előtt tartva Bartók Béla örökségét. Minden értékét felsorakoztatja muzsikánknak, és átkonvertálva a jazz területére, igazán maivá, ugyanakkor kortalanná teszi azt.

Nagy titka és érdeme az anyagnak, hogy szelíden „terelget” bennünket annak megértése, felismerése felé, hogy szeressük és fogadjuk el saját zenénket, és a jó jazzt egyaránt. Nem öncélú, nem elvont, nem depresszív, nem „szájbarágós”. Három fantasztikus muzsikus őszinte vallomása, kendőzetlenül elénk tárva; ez a „Lyrical Album”.

Lehel – Oláh – Schulz: Lyrical Album (Finetone 2015)

1. Bartok Impressions

2. Contemplation

3. Always

4. Cry from East

5. Hungarian Research 1

6 Hungarian Research 2

7. Dry Dreams

8. Hungarian Sketch No. 4

9. Dark Rose

Peter Lehel – szoprán-, alt- és tenorszaxofon, alt- és basszusklarinét, tárogató

Oláh Kálmán – zongora

Andreas „Mini” Schulz – bőgő