Langeland, Sinikka: The Half-finished Heaven 2015. március 09., Flór Gábor
Sinikka Langeland - The Half-finished Heaven (ECM - Hangvető)
Sinikka Langeland: kantele, ének
Lars Anderson Tomter: brácsa
Trygve Seikm: tenorszaxofon
Markku Ounaskari: ütőhangszerek
Sinikka Langeland (egy norvég hölgyről van szó!) eddigi munkásságáról semmit nem tudtam. Bevallom, annak is utána kellett néznem, mi is pontosan a kantele, amin játszik (sejtettem ugyan, de az azért kevés). Ha valaki még nem tudná, elmondom: asztali hárfa, azaz egyfajta citera, rokonai sok nép hangszerei között megtalálhatók, a legismertebbek talán a kínai gu zheng, vagy a japán koto. Langeland ennek a hangszernek a 10, 15 és 39 húros változatát használja a lemezen.
Ez a 2015 februárjában megjelent CD egy svéd kortárs költő, Tomas Tranströmer „New Collected Poems” című 2011-es kötetében megjelent verseinek ihletéséből született, és nem teljesen instrumentális, Sinikka Langeland énekel is rajta, természetesen a versek hangzanak el, eredeti nyelven. Ha valaki nem csak zenei, hanem irodalmi élményre is vágyik, a booklet-ben angol fordításban elolvashatja a lemezre válogatott verseket.
Langenland zenésztársai (Lars Anderson Tomter brácsás, Trygve Seikm tenorszaxofonos és Markku Ounaskari ütőhangszeres) régi partnerei, más lemezein is szerepeltek már.
A hangszerekből és a szövegek hangulatából adódóan ez nem egy pörgős lemez, hanem meditatív, lassú, hömpölygő. Igazán nem is tudom, jazznek lehet-e nevezni ezt a stílust (habár lényegében, ha nagyon akarjuk már, bármit annak lehet nevezni, ami nem pop/rock vagy klasszikus), inkább világzene. Érződnek az erős népzenei hagyományok, és nem csak a kantele használata miatt, hanem hangszerelésben, előadásban is. Ennek ellenére (vagy ezzel együtt) ez egy modern lemez, a hagyományos elemek nem erőltetetten, kényszerűen illeszkednek a kompozíciókba, hanem szerves részüket képezik. Az ECM zenei összképébe persze kiválóan illik a lemez: aki szereti a nagyon hűvös, nagyon nyugodt, nagyon északi hangulatot, szeretni fogja ezt a CD-t. (Lemezbemutató koncertre viszont érdemes pihenten, kialudtan menni, elkerülendő az előttünk lévő széksor lebólintását.)
