JazzMa

Friss Hírek

Lemezpolc kritika:
Landgren, Nils - CHRISTMAS WITH MY FRIENDS V

Landgren, Nils: CHRISTMAS WITH MY FRIENDS V 2016. november 16., Csapó Krisztián

nils-landgren-christmas-with-my-friends-v.jpg

Nils Landgren - CHRISTMAS WITH MY FRIENDS V ( ACT - Hangvető)


Ha Nils Landgren kerül szóba, legtöbben a piros harsonára, a funky alapokra és a bársonyos hangon megszólaló jellegzetes szólókra gondolnak, amiről nagyjából be is lehet azonosítani az idén 60 éves svéd muzsikus munkásságát. Az ABBA egykori pozanosa emellett azért rengeteg más területen is aktív, részt vesz afrikai karitatív munkában, játszik kortárs zenét vonósnégyessel, turnézott a The Crusaders tagjaként, és koncertezett olyan előadókkal, mint Pat Metheny, Herbie Hancock, Michael Brecker, vagy épp Maceo Parker.

Na de térjünk is rá a pontosan 10 évvel ezelőtt elkezdett karácsonyi lemezek sorozatának most megjelenő ötödik tagjára, a december közeledtével egyre aktuálisabbá váló „Christmas with My Friends V” albumra!

Az év legmeghittebb ünnepének fontos hozzávalói azok az örökzöld dallamok, amelyek láthatatlan fonálként szövik át a karácsonyi időszak minden pillanatát, hogy a legnagyobb rohanás közepette is meg tudják idézni a bennünk élő gyermek izgatott várakozását.

Szinte minden előadó életében eljön a pillanat, amikor ezeket a dalokat saját ízlése szerint feldolgozza, és lemezre veszi. Lehet ez grandiózus hangszerelésű, vagy minimalista, ha a kedves olvasót érdekli, nálam az utóbbi évek favoritjai Wynton Marsalis „Christmas Jazz Jam” című albuma, valamint a Frank Sinatra nyomdokain lépdelő Seth MacFarlane nagy apparátusra hangszerelt lemeze, a „Holiday for Swing”.

Bevallom, először a borító részletes átvizsgálása nélkül indítottam el a cikkünk témájául szolgáló lemezt, és a fent említett két albumhoz képest meglepett, hogy mennyire puritán a hangszerelés. Az első számként harsonával négy szólamban feljátszott Johann Sebastian Bach feldolgozás után a többi dal is inkább egy gyertyafényes, csendes skandináv templomi koncert hangulatát idézi a decemberi New York nagyvárosi fényei helyett. Természetesen mindkettőnek megvannak a szépségei, ahogy ennek a lemeznek is.

Az „unplugged” felállásban főként gitár (Johan Norberg) és bőgő (Eva Kruse) kíséretet hallhatunk ütőhangszerek nélkül. A lemezen négyen énekelnek, Nils Landgren mellett Sharon Dyall, Jeanette Köhn, Jessica Pilnäs és a zongorán, valamint egy dal erejéig harmóniumon is közreműködő Ida Sand. A fent említett muzsikusok mellett Jonas Knuttsont hallhatjuk szaxofonozni, aki nagyszerűen illeszkedik Landgren puha játékához.

Ahelyett, hogy mind a 18 karácsonyi dal feldolgozását egyenként elemezném, kiemelek néhányat, ami szemlélteti a lemez sokszínűségét. A második számként elhangzó (Let the Stars Come Out) a romantikusabb vonalat erősíti, Landgren levegős énekhangjához remekül illik az akusztikus gitár és a bőgő nem hivalkodó kísérete, míg a szólózó szaxofon is pont annyira kerül előtérbe, amennyire a dal intimitása megkívánja.

A harmadikként felcsendülő örökzöld „Joy to the World” a tempósabb, ritmikusabb dalok közé tartozik. Egy szabadabb ének-zongora előjáték után lép be a bőgő és orgonaponton ritmizálva adja meg a dal lüktetését, amihez később szépen kidolgozott vokálok csatlakoznak megelőzve egy rövid, de ezer közül is felismerhetően „landgrenes” harsonaszólót.

Ahhoz, hogy a lemez egyszerűségében is meg tudja őrizni sokszínűségét, fontos elem a stílusok változatossága. A klasszikus zene és a swing mellett felcsendül pop, blues és tradicionális gospel, mint a sorban ötödikként következő, „Go Tell It on the Mountain”, ami talán a lemez egyik legjobban sikerült dala.

A másik, ami a hangszerelés miatt kiemelhető és a harsona is nagyobb szerepet kap benne, a nyolcadik track, ami nemes egyszerűséggel az „O Heiland, reiß die Himmel auf” címet kapta. A „Love Is Born” az a dal, amit Landgren akár a népszerű Funk Unit zenekarával is játszhatna, ez talán a kedvencem a lemezről.

Hogy hagyjak még felfedezni valót a lemezen a kedves olvasóknak is, érdekességként már csak egy dalt említek részletesebben, ami leginkább Hawaii zenei világát idézi. A „Hosianna” (12.) hangulatában elénk tárja azt a világot, ahol a Karácsonyt nem havas tájakon, hanem pálmafák közt, türkizkék tengerparton töltik, a könnyed dalban egy kicsit más, humorosabb oldalukról is megismerhetjük a lemez szólistáit.

A svéd harsonás összességében egy meghitt, de mégis jó hangulatú baráti zenélésre invitál minket, ajánlom mindenkinek.


Vissza a lemezhez