Koz, Dave: Live at Blue Note Tokyo 2012. december 15., Albert Zoltán

(Grammy jelölt a „Best Pop Instrumental Album” kategóriában!)

Vannak lemezek, amik meglepik az embert, Dave Koz legújabbja pont ilyen. Nem azért, mert tartalmilag valami szokatlant kapunk, hanem azért, mert a smooth jazz stílusban - furcsa módon - relatív ritka az élő lemezek aránya a stúdió korongokhoz képest. Másfelől pedig ennek az anyagnak nem volt előzetes promóciója, egyszerűen csak "jött" és megjelent, ami azért is érdekes, mert egyből Grammy-díj jelölés járt érte.

A hallgatás első másodperceiben megismerkedek a hangzással, ami szintén valamennyire szokatlan, azonban mégis erős. Első dalként a "What You Leave Behind" csendül fel, ami Koz legutóbbi lemezén a 2009-ben elhunyt Wayman Tisdale emlékének szól, jelen anyag esetében pedig a 2011-es japán szökőár áldozatainak és túlélőinek. Majd ezután több mint 1 óra "Best Of" műsor következik, melyben Koz mérnöki pontossággal építi fel a műsort, egy pillanatig sem hagyva unalmas perceket a nézőknek és a hallgatóknak, megcáfolva a gyakran hallható kritikát a smooth jazz műfajjal kapcsolatban, show-ként mutatva be több, mint az elmúlt 20 év "termését".

Főként a legjobb lemezekről kerülnek sorra elő a dalok: az 1999-es „The Dance”, a 2003-as „Saxophonic” és a legutóbbi (2011-es) „Hello Tomorrow” slágerit hallhatjuk, de előszeretettel vesz elő egy-egy klasszikust is a régebbi időszakból. A koncert alatt a dalok kompaktsága mellett kiderül, hogy Dave Koz nagyon jól szaxofonozik, egyaránt jellegzetes játékmóddal és sounddal rendelkezik, szoprán-, alt- és tenorszaxofonon egyaránt, illetve a kísérő zenekar is kiváló zenészekből áll, elég csak Randy Jacobst vagy Brian Simpsonst említenem.

Hamar eltelt a lemez hallgatásával töltött idő. 20 év szép idő, Dave Koz karrierje pedig impozáns, úgy tűnik, hogy lassan beérik a Grammy-díj is.