Koz, Dave: Dave Koz and Friends: Summer Horns 2013. június 29., Albert Zoltán
Dave Koz/Gerald Albright/Mindi Abair/Richard Elliot - Dave Koz and Friends: Summer Horns
A smooth jazz műfaj manapság egyik legismertebb és legelismertebb szaxofonosa, Dave Koz 2010-ben jelentetett meg utoljára stúdió lemezt. Az idei év újdonsága részéről a „Summer Horns”, ami négy ismert szaxofonos (Mindi Abair, Gerald Albright, Richard Elliot, valamint Koz) közreműködésével készült, és az elmúlt három évtized jazz, funk és R'n'B slágereiből szemezget.
Kezdésként az "Always There"-t hallhatjuk, ami egy ismert Ronnie Laws sláger a 70-es évek fénykorszakából, majd egy éles váltással egy The Beatles feldolgozás következik (Got to Get You into My Life), már-már bigband-es lendülettel bír, a prímet (és a témát) Dave Koz viszi.
A "Rise" Herb Alpert dalának egy modernebb, lounge-osabb hangvételű feldolgozása hangzik el, mely kifejezetten jól szólal meg szopránszaxofonon, majd egy legendás énekes, Michael McDonald a vendég a "So Very Hard to Go"-ban. Ezután egészen 1969-ig nyúlunk vissza, a Sly and the Family Stone "Hot Fun in the Summertime"-ja szólal meg, aminek a dinamikája kevésbé fogott meg, az eredeti dal lüktetéséhez képest.
A "Take Five"-ot azt hiszem, senkinek nem kell bemutatni, Dave Koz egy izgalmas hangszereléssel állt elő, a szaxofon kvartettes intro kifejezetten jóra sikerült. Majd a korszak marad, csak a stílusban lesz változás, a Chicago zenekar 1970-es lemezéről dolgozzák fel a "25 or 6 to 4"-t, mely eredeti nyers, rockos hangzásán puhítanak kissé.
A "Reasons" az Earth, Wind and Fire klasszikus darabjának feldolgozása Richard Elliot főszereplésével, az "I Got You (I Feel Good)" viszont kissé erőtlenre sikerült. A "You Haven't Done Nothin" felpörgeti a hangulatot, ami nem csoda, Stevie Wonder szezeményei mindig jó alapanyagként szolgálnak, ráadásul Jonathan Butler, Rick Braun és Brian Culbertson is vendégszerepel a dalban. A lemez végén felcsendül a "God Bless the Child" Jeffrey Osborne tolmácsolásában, búcsúzásképpen pedig egy saját dal, a "Summer Horns", mely a "Grazin the Grass"-ra "hajaz", de mégis jól foglalja össze a teljes lemez hangulatát.
A hangzás számomra némileg konvencionális lett, de a koncerteken a művészek biztosan hozzáteszik azt a pluszt, ami ezeknek a daloknak az igazi erőssége, az élő megszólalás.
