Klemm, Adam: Nostalgija 2015. november 01., Horváth László
Sandra & Adam Klemm - Nostalgija
A magyar kötődésű Sandra (szlovén) és Adam Klemm (vajdasági magyar) 2015-ben duplalemezt adtak ki, mely a „Nostalgija” címet viseli, és amely jól kifejezi a zenész házaspár érzéseit és hangulatát 8-8 dalon keresztül. (Grazban az ottani Zeneakadémia Jazztanszékén ismerkedtek össze, szerettek egymásba, amely végül is házassággá nemesedett. Klemm Ádám 1999-ben a Bartók Rádió Ablakos Lakatos Dezső Jazz Szaxofon Tehetségkutató Versenyén „A legjobb határon túli magyar” díját kapta. Hosszú évek óta a Ljubljanai Rádió Big Band-jének szaxofonosa, művészeti vezetője!)
A két lemez hangulatukban ugyan valóban rokonok, zeneiségüket tekintve én azért mégis kissé szétválasztanám őket. Mindkettőn érződik a nosztalgia, a régi értékekhez, régi érzelmekhez fűződő vágyódás, illetve a szoros kötődés a dalokhoz, a népzenéhez (mert ez majdnem ugyanannyira népzene, mint jazz), illetve ezekhez a kulturális hagyományokhoz, amik kialakultak és keveredtek egymással a Kárpát-medencében és szomszédságában. Ugyanakkor szigorúan zenei szemmel nézve (és füllel hallgatva) mégis más jellegű Sandra és Adam megközelítésmódja ehhez a világhoz. Nézzük kissé külön is bontva.
Sandra Klemm gyönyörű hangú énekesnő, ez az első másodpercben egyértelművé vált, ahogy megszólalt az énekhangja, lágy és kellemes, ugyanakkor erős karaktere is van, ami alighanem alapkövetelménynek számít a népzene és a jazz műfajában. A kompozíciókban az érzelmeké a főszerep, és a lírai dallamvezetés sokkal inkább előtérbe kerül, mint a hangszeres virtuozitás, vagy a jazz sok más fajtájára jellemző hosszú, instrumentális betétek. Itt a szó szoros értelmében dalokat hallgatunk, ennek rendelik alá a zeneiséget, rendkívüli fegyelemmel, precizitással, és mégis önfeledt örömzenével párosítva. A szöveg bár nem a mi anyanyelvünkön van, mégis igazán magyaros ízűre sikerült, az éneket erősen átjárja a magyar (népdal)énekesek hangulatvilága, stílusa. Amilyen összetett érzelmekről van szó, a népzenében az az egyik legszebb – legalábbis számomra –, hogy olyan egyszerűségre törekvően, és mégis olyan elemi erővel tudja átadni ezeket, ami egészen megdöbbentő. Gondoljunk bele, a magyar népdalok sem barokk körmondatokkal, vagy túlcifrázott irodalmi eszközökkel írják le az élet nagy dolgait, de mégis ettől lesznek olyan hitelesek és erősek. A dupla album első fele ezt az érzést ülteti át zenébe; sallangmentesen, leegyszerűsítve, befogadhatóan (akár még könnyűzenei lemeznek is elmenne), mégis roppant igényesen, erős érzelmi világgal tálalja elénk ezt a kultúrát. Nagyszerűen fonódnak egymásba a hangszerek gyönyörű, telt hangzást adva, az ének pedig megkoronázva mindezt, komplett zenei élményt nyújt az első perctől az utolsóig.
Adam Klemm a második lemezen állt középpontba csodálatos tenor- és szopránszaxofonjával. A zenekart tekintve a két lemezen csak Vukasin Miskovic gitáros az állandó tag, aki egyébként fantasztikusan játszik, de ezen a második lemezen jön ki igazán a tudása. Itt már inkább a szó hagyományos értelmében véve is jazzről beszélünk, a hangszeres tudás és a zenei kompozíciók kerekednek felül, ugyanakkor cseppet sem csorbítva a népzenei jelleg érvényességét. Adam szaxofonjátéka hibátlan, remekül ötvözi a jazzes futamokat a népzene nyújtott dallamaival. Néha Dresch Mihály zenéjére emlékeztetett, akit szintén nagyra tartok. Az én szívemhez közelebb áll a hangszeres jazz, mint az énekes, illetve a népzenét is nagyon szeretem, így nekem a második lemez még jobban tetszett, mint az első, de összességében inkább nagyon jól kiegészítik egymást, egy témát két különböző oldalról körüljárva. A magyar népdalok feldolgozása a jazz kereteibe emelve pedig szintén kiváló lett, ezen a lemezen három ilyen is helyet kapott.
Az én személyes kedvencem talán a „Vino, vino, vino cervenje” című szerzemény, de nehéz kiemelni egyet, inkább elejétől a végéig érdemes hallgatni a lemezeket, hogy az ember könnyebben belehelyezkedjen ebbe a zenei világba, és ha úgy érzi, nosztalgiázzon maga is. A dupla album minderre rendkívül jó alapot szolgáltat, erős érzelmi világgal és kiforrott zeneiséggel. Bár korábban nem igazán hallottam a két Klemm-ről, nagyon kellemes élmény volt újra és újra is meghallgatni a lemezt, akihez közel áll a népzene és a jazz ötvözete, semmiképpen ne hagyja ki!
