Kendrick, Rodney: The Colors of Rhythm 2015. február 02., Varga Bendegúz
Rodney Kendrick - The Colors of Rhythm (Impulse!/Universal Hungary)
Az 1960-ban született Rodney Kendrick hetedik önálló lemeze tavaly októberben jelent meg a Universal tulajdonában lévő patinás Impulse! kiadónál. Előző albumai elég sűrűn követték egymást a kilencvenes években, de legutóbbi lemeze megjelenése óta már több mint tíz év telt el. Az ötvenes éveinek második felébe lépő zongorista-zeneszerző tehát igen hosszú kihagyás után jelentkezik új lemezzel. Ez megerősíti azt a benyomásomat, hogy a 2014. november 11-én megjelent “The Colors of Rhythm” Kendrick zenei identitásának lényegét akarja még egyszer - és talán utoljára - kifejezni, immáron túl a művész pályájának csúcspontján. Erre enged következtetni a lemezhez fűzött, bőségesnek nevezhető kommentárja, a saját kezűleg írt "liner notes" is.
Kendrick a nyolcvanas években az Art Blakey által indított Breakfast Jam Session-ökön szocializálódott a New York-i Jazz Culture Theatre-ben. Sok kiemelkedő művésszel dolgozott együtt, itt én azt emelném ki, hogy Abbey Lincoln zenekarának zenei igazgatója volt fél évtizeden keresztül. Be-bop, vagy post-bop zene az ő világa.
Ugyanakkor édesanyja (mi más lehetne?) gospel énekesnő, aki Thomas Dorsey-val is turnézott. Édesapja pedig vak zongorista, aki nappal a New York-i utcákon akkordion segítségével kereste a pénzt, éjszaka pedig sokszor R'n'B zenekarok tagjaként lépett színpadra.
A “The Colors of Rhythm” nem egy jövőbe tekintő, a jazz fejlődésének útját kutató, hanem a múltba révedő, a jazz igazi és hamisítatlan gyökereit kereső, és azt az afro-amerikai, vagy egyszerűen fekete kultúra zenéjében megtaláló alkotás. A liner notes-ban Kendrick megemlíti Abbey Lincoln véleményét, hogy a jazz szót, mint egy zenei műfaj megnevezését csak a kiadók találták ki. Valójában ez a zene nem más, mint "az ő zenéjük".
A lemez terjedelmével is üzen. Negyven perces, mint a régi bakelit lemezek, négy számmal az egyik, négy számmal a másik oldalon.
Ha a zenei anyagot két szóval kellene jellemeznem, azt mondanám, blues és Monk. Négy szám Rodney Kendrick saját szerzeménye, valamint standardeket hallhatunk, főleg emblematikus zongoristák műveit. Szerepel a lemezen Fats Waller-től a “Honeysuckle Rose”, Thelonius Monk “Round Midnight”-ja - hosszú zongora bevezető után lassú 3/4-es lüktetésben, csak a témát megszólaltatva -, és Duke Ellington-tól (Juan Tizol) a “Caravan”.
A saját szerzemények közül egyet Abbey Lincoln-nak ajánl. A szám címe “Aminata”, mely Lincoln "fekete" nevére utal, ami Aminata Moseka volt. Ez utóbbi lassú, spirituálé-szerű szám, valamint egy "dögös" swing, a “Remembering”, és a medium up tempójú be-bop, a “Cindy” című szerzemények adják a lemez kiemelkedően élvezetes részeit.
Curtis Lundy bőgőst és Cindy Blackman dobost is Kendrick még a húszas éveiből ismeri. Igen megbízható partnerek az egész lemez során, sőt az említett “Remembering” és a célzottan számára íródott “Cindy” a dobos Blackman számára olyan terep, ahol bemutathatja, hogy milyen magas színvonalon és izgalmasan képes vegytiszta be-bopot játszani.
A “The Colors of Rhythm” albumot ajánlom azoknak, akik hamisítatlan afro-amerikai tradíciókon alapuló, lecsupaszított, teljességgel sallangmentes be-bop és blues zongorázás élvezetére vágynak.
1. Music DNA (R. Kendrick)
2. Honeysuckle Rose (F. Waller)
3. Remembering (R. Kendrick)
4. Round Midnight (T. Monk)
5. Cindy (R. Kendrick)
6. Body and Soul (J. Green)
7. Caravan (D. Ellington)
8. Aminata (R. Kendrick)
