Karukas, Gregg: Soul Secrets 2014. október 28., Albert Zoltán
Gregg Karukas - Soul Secrets (Nightowl Records)
A mai alkalommal egy amerikai smooth jazz zongorista legújabb lemezét mutatom be a tisztelt olvasóknak. Gregg Karukas az egyik legfoglalkoztatottabb session-zenész a populárisabb jazz műfajban és az azt körülvevő társműfajokban. Az 1980-as évek vége óta tartó szólókarrierjének legújabb "gyömölcse", a “Soul Secrets” című CD, amely október 18-án a New York-I Jazzlista 19. helyén nyitott.
Már a kezdés (Do Watcha Love) is bizonyítja, hogy tizennégy, kompromisszum-mentes smooth jazz kompozíció várható, egyből az elején a fiatal szaxofon "titán", Vincent Ingala van Karukas segítségére egy könnyed, kellemes, de mégis lendületes dalban. A címadó szerzemény (Soul Secrets) a műfaji hangzás egyik mintapéldája, itt a neves trombitás, Rick Braun vendégeskedik, majd a funky irányába megy tovább a lemez (GK's Funky Joint), a lendületesebb tempó mellett Euge Groove szaxofonjátékát hallhatjuk, azonban a karakteres "sound" mellett mégis a billentyű dominál. Az "Elegant Nights" az előbbiek sorát erősítve kalauzolja el a hallgatót egy nyugodt és elegáns hangulatba, majd ebből a latin felé lép tovább (Rio Drive), itt Ricardo Silveira, Shelby Flint és Ron Boustead a vendégművész. Ebből némileg logikusan következik egy ballada (Only You), ismét Ingala-val és intelligens zongorajátékkal, mely - nemcsak emiatt - az album egyik legjobb dalává emeli a szerzeményt. A "bólogatósabb" vonal fűzi tovább a szálat (Snack Shack), ahol egy fokkal energikusabb szaxofonjátékot el tudtam volna képzelni, de mire ez megfogalmazódott bennem már a következő dalnál tartunk (Cafe Agogo). A beszédes cím mögött rejtőző kompozíció újra a latin világ zenéjét idézi meg, ezúttal a bossa nova irányából, két, kiváló vendéggel: a legendás ütőhangszeres Luis Conte és - stilszerűen egy trombitás - Rick Braun játéka emeli a lemez hangulatát és színvonalát. A "Secret Smile" egy újabb érzelmes és pihentető darab, majd egy teljesen illeszkedő, világzenei atmoszférát hoz be Karukas (Above the Clouds), a hegedűművész Charlie Bisharat segítségével, mindez még színesebbé teszi az összhatást. A "Walking on Air" visszatérés a klasszikusabb irányhoz, Vincent Ingala újabb főszereplésével, azonban ez talán a túlzott könnyedsége miatt nem fogott meg. Ezután a finálé és a visszataps percei következnek: a "Told You Twice" szolid módon, a "Randy Heads Uptown" viszont a funk erejével éri a kívánt hatást, ami újabb kiváló pontját adva az eddig is színes és színvonalas albumnak. Zárásban pedig újabb nyugodt percek következnek, a "Time Alone" Ty Melone-nak szól, melyben újra hallható Ricardo Silveira gitárszólója, valamint Charlie Bisharat hegedűjátéka.
Egy igen kerek és erős lemez született Karukas jóvoltából, melyet jó volt hallgatni, ezért ajánlom a tisztelt olvasóknak is, autózáshoz vagy épp a napi kellemes időtöltéshez egyaránt.
