Joyner, Jackiem: Evolve 2014. május 19., Albert Zoltán
Jackiem Joyner – Evolve (Mac Avenue Records)
A mai alkalommal a fiatal amerikai R&B-smooth jazz szaxofonos, Jackiem Joyner (1980) lemezéről lesz szó, aki az ötödik korongját jelentette meg április 29-én.
Joyner a tradicionálisabb smooth jazz műfajban kezdte karrierjét, azonban legutóbbi két lemezén (“Jackiem Joyner” és “Church Boy”) egyre inkább tapasztalható volt az egyéni hang keresése, mely egyre tisztábban és érthetően jelent meg az elmúlt évek során, az "Evolve" ennek egy ékes példája.
Az említett útkeresés mellett figyelemre méltó a markáns hangzás és a jól definiálható, egyedi szaxofonhang, melyek egyből a nyitó felvételben, a "Generation Next"-ben megjelennek. A dal egy vokális R&B sláger szaxofonos átiratának tűnhet a hallgató számára a téma miatt, mindeközben Joyner saját szerzeménye és igen energikus kezdés. Az "Europa" egy érzékenyebb világot fest meg, szopránszaxofonnal, ahol az ismert japán zongoristanő, Keiko Matsui a vendég. Majd újra egy erős groove kerül előtérbe (Double Bass), mely mégis könnyednek, lebegősnek tűnik, ezután pedig nem hiányozhat a ballada sem, a "Breathe" ebbe az irányba nyújt betekintést, aminek a lüktetése jó értelemben Grover Washington, Jr.-os (a “Come Morning” című dalára hasonlít), mindezt modern felfogásban vonósokkal és fúvós arrange-okkal egészítette ki a főhős.
A címadó dal (Evolve) egy nyugodt, atmoszférikus jellegű szerzemény, mintha egyfajta intermezzoként jelenne meg a lemez két része között. Itt a torzított elektromos gitár még csak halkan beszűrödik, a következő dalban (Born to Fly) viszont fontos szerepet szán neki Joyner, akárcsak a vonósoknak és a scratch-nek is, eklektikus, de mégis izgalmas hangzást létrehozva. Az "Interlude" vélhetően egy átvezető groove, pedig érdekes lett volna teljes dalként is, viszont a "Later Tonight" lazulós, nyugati parti hangulata jól illeszkedik a fenti dalok mellé, ellenpontként. A "See Through Me" Joyner előző lemezének gospellel átitatott, történetmesélős világát idézi, mindezt a "Big Step" lezser ritmusai váltják fel, ahol a kiváló szaxofonos, Gerald Albright a vendég, egyetlen negatívum, hogy Albright "sound"-ja nem sikerült túl jóra a keverésnél. A zárásban az "A Gentle Walk on Water" hallható, mely tökéletesen "hozza" az elvárt búcsúhangulatot.
Egy szakmailag erős és változatos lemezt hallgattam, ahol külön dícséret illeti Joyner produceri munkáját is (kevés szólista rendelkezik produceri képességekkel), azonban a modern és kísérletező hangzások miatt a közönségnek a lemez csak egy bizonyos része fog - nagy valószínűséggel - átjönni. (2014. május 17-én a New York-I Jazzlista 15. helyén nyitott, csak…)
