James, José: No Begining No End 2013. június 28., Vörös Janka
José James (35) saját elmondása szerint elérkezett pályája csúcsára negyedik lemezével, hiszen most érzi először leginkább sajátjának dalait. Az albumon olyan nagy nevek szólnak, mint Robert Glasper vagy Pino Palladino, kiknek hatása erőteljesen érvényesül az egyes dalokban. (No meg a dobos Chris Dave, a marokkói énekesnő Hindi Zahra, és az amerikai énekesnő Emily King, aki évek óta JJ partnere! – A szerk.)
A lemez nagyon egységesen szól, fokozatosan építkezik. Nyugodt, letisztult, kissé melankolikus, de modern hangzásával egyedi színt jelenít meg a piacon. A saját szerzeményekben jól érvényesül José James könnyed, pontos, néha kicsit túlzottan levegős éneklése, amit viszont a kegyetlen time kompenzál. A dalokban, dallamokban nem kell túlzott bonyolultságot keresni, egyszerűsége nem levon az értékéből, hanem hozzátesz. Tudatos, átgondolt, érzékeny, finom lemez, melyet James tökéletesen ural, de nem uralkodik felette. Maximális összhangban áll a hangszerelés az énekléssel, a kevés szóló is segít az éneklést még inkább előtérbe helyezni. A lemez kicsit ismerősen csenghet a már Palladino munkáihoz szokott füleknek, eszünkbe juthatnak róla D’Angelo, vagy Erykah Badu lemezei, ami –valljuk be, elég pozitív dicséret, legalábbis szerintem. A jazz rugalmassága és soul gyengédsége különleges és kellemes könnyedséggel olvad egybe, mely végigkíséri James korábbi lemezeit is. (Én először a belga zongorista Jef Neve-vel készített és 2010 májusában megjelentetett duó lemezéről, a „For All We Know”-ról hallottam. Kétszer is bejátszottam belőle Bartók Rádiós műsoromba, a nyugdíjba vonulásom miatt nem sokkal később megszűnt Jazzlistába! – A szerk.)
Dinamikus fúvós arrange-ok színesítik a dalokat, melyektől kicsit felfrissül a hangulat (Sword + Gun) .
Kedvenc dalom a „Trouble” (nekem meg az utána következő track, a „Vanguard”, amely a legjazzesebb felvétele a lemeznek – a szerk.), mely sokkal játékosabb, könnyedebb, mint a többi, és nekem fontos azt hallani, hogy az előadó- ismerve saját mélységeit és tudását, mégse vegye önmagát túlzottan komolyan, mert attól mesterkéltté válhat.
És mint a bluesballadák örökös megszállottja, külön öröm volt számomra hallgatni ezt a 6/8-ados szerzeményt, mely a „Do You Feel” címet viseli, és amelyben káprázatos Glasper szólót hallható. A harmóniakör is zseniális!
És a harmadik kedvencem a „Make It Right” lett a groove-ja miatt. Az a groove!... És a vokálok is igazán különlegesek.
Ez nem jazz lemez. Ez egy megkérdőjelezhetetlen, hibátlan és tökéletesen igényes poplemez, aminek én nagyon örülök, amiből tanulok, és amit szívből ajánlok mindenkinek!
(Hát ezzel nincs mit vitatkozni. Illetve csak annyit fűznék hozzá, hogy „The people think of José James as a jazz vocalist who’s best known for blending modern mainstream jazz and hip-hop in the US, you know”. És bátran hihetik, hisz apja egy panamai szaxofonos, ő maga pedig a New York-i The New School for Jazz-ben szerzett diplomát! Nem mellesleg pedig ez a CD 2013. február 9-én egyből a New York-i Jazzlista 1. helyén nyitott! – A szerk.)
