James, Boney: Futuresoul 2015. május 23., Zolbert

Boney James – Futuresoul (Concord)

Az Egyesült Államok egyik legsikeresebb szaxofonosa Boney James 2013 után újra nagylemezzel jelentkezik, mely a “Futuresoul” címet kapta. A cím magában foglalja az újra való törekvést a régi soul hangulatok ötvözésével.

A "Drumline"-nal indul a lemez, melyet, mint single-t már hetekkel ezelőtt megismerhette a nagyérdemű. A dal maga lendületes és modern, mindeközben jellegzetesen Boney James-es, jó kezdet.

A "Vinyl" egy igazi soulból érkező szerzemény, ötletes hangszerelési megoldásokkal, mely akár vokális szerzemény is lehetne. A lemez hallgatása közben többször eszembe jutott a műfaj ikonjra, Grover Washington Jr., aki nagy hatással volt James-re is, a "Little Attitude"-ben ez az inspiráció egyértelműen tetten érhető, a megszólalásban és szólóhangszer játékában egyaránt.

A "Watchu Gon' Do About It" egy altszaxofon-centrikus dal, mely nyugodt, "storyteller" hangulatot hoz be, női vokálok kíséretében, ami után természetesen nem hiányozhat egy vokális ballada sem, az egészen kiváló "Either Way"-ben Stockley Williams vendégeskedik.

A "Hand in Hand", marad kellemes és nyugodt hangszerelésben, itt kicsit hiányoltam a kilépést, az ívet a kompozícióból.

A folytatásban a szopránszaxofon is előkerül (Fortuneteller), a hiányérzetem itt is hasonló, emiatt nem igazán fogott meg ez a dal.

A "The Moment" a fentiekkel szemben igazán jó, egyúttal nagyon jó time-ban (ami nem csoda, hiszen Vinnie Colaiuta és Lenny Castro a ritmuszekciót erősíti), valamint újra előkerülnek a "Grover-es" utalások.

A címadó "Futuresoul" a mostanában divatos 80-as évek retrohangzást fordítja a saját nyelvére és alkalmazza ízlésesen.

A végére pedig a "Far from Home" marad -egyedi módon - szordínós trombitával és Marquis Hill vendégjátékával, búcsúzva a hallgatótól.

Érdekes, hogy Boney James a kezdetektől fogva jól alakította ki dalainak hangzását, mindeközben bátran használja a legújabb trendek zenei elemeit, mindezt a maga kifinomult módján.