James, Bob: The New Cool 2016. április 07., Gáspár Károly
Bob James - The New Cool (Concord Records – Karsay)
„Csak tiszta forrásból!”
Bob James zongorista és Nathan East baszusgitáros nevét elsősorban a smooth jazz (Fourplay) és a pop világából ismerhetjük. Azonban munkásságuk nem „csak” a fenti stílusirányzatok jó hírének öregbítésére korlátozódott, hiszen James olyan -a mainstream vonalat erősítő- nagyságokkal is dolgozott, mint Chet Baker, Paul Desmond, vagy Ron Carter! Nathan East sincs lemaradva, hiszen partnere volt -többek között- Herbie Hancock-nak, Hubert Laws-nak, és Al Jarreau-nak is. Ráadásul mindketten érezhették már, milyen Grammy-t nyerni, nem is egyszer!
Ezen rövid bevezetőből -remélem- kiviláglik, hogy bizony komoly karriert mondhat magáénak a decemberben 77-ik életévét betöltő Bob James, és Nathan East is, aki szintén az év utolsó hónapjában 61 szál gyertyát fog elfújni ünnepi tortáján.
Itt az ideje, hogy eláruljam kedves Olvasóinknak, miért foglaltam össze dióhéjban a két nagyszerű muzsikus pályáját. Nos, James és East gondoltak egyet, oszt 25 évi Fourplay-zés után duót alkotva stúdióba vonultak, és felvették a „The New Cool” címet viselő anyagot, melyet a Concord Records meg is jelentetett. Azért nem voltak végig kettecskén, hiszen a lemezen feltűnik Vince Gill énekes (olyan hangja van, hogy jajjistenemdejó!!!), és a Nashville String Quartet. A 11 dalt tartalmazó korongon többségében James és East kompozícióit hallhatjuk, de három jazz standard is helyet kapott, méghozzá a „Love Me as Though There Were No Tomorrow” (bevallom őszintén nem ismertem, pedig a kiváló Harold Adamson-Jimmy McHugh páros munkája), aztán Irving Berlin klasszikusa, a „How Deep Is the Ocean” csendül fel, gyönyörű ballada változatban, majd tizedik „track”-ként a „Ghost of a Chance” következik (Victor Young, Ned Washington, Bing Crosby), vonósokkal kiegészítve, szinte szimfónikus művek szintjére emelve, megtartva swinges lüktetését.
Bob James és Nathan East szerzeményei rendkívül érdekesek stilisztikailag. Alapvetően a jazz örökzöldek felé hajolnak -kecsesen, lágyan, nem „copy”-ként-, azonban mégis van bennük valami, ami emlékeztet minket, hogy a smooth jazz területéről jöttek. Ezt a fúziót példaszerű ízlésességgel valósították meg. Pont annyit tettek bele a hozzávalókból, amennyi szükséges a finom zene létrejöttéhez.
A „The New Cool” igazi értéke számomra, hogy rávilágít: az igazán nagy művészek sosem feledik a tiszteletet, alázatot a zene, a hagyomány, és egymás iránt! Bob James és Nathan East egész élete arról szólt, hogy a smooth jazz, jazz-rock, pop tájain eveztek, és íme -ha arról van szó-, saját munkáik, vagy standard-ek kapcsán megmutatják milyen magas szinten játsszák a mainstream vonalat is. Persze egy-egy számban azé’ előjön a „groove”, a „smooth”-os lüktetés, de ezek nem törik meg a lemez hangulatát, mivel rendkívül jól passzintották össze a dalokat. Sok-sok év tapasztalata okán kialakult James-ben és East-ben egy „kiegyensúlyozó szerkezet”, ami tökéletesen mutatja számukra, miből-mennyit, mikor és hová.
Nem szép dolog, de előítéletekkel telve ültem le meghallgatni a „The New Cool”-t. Úgy voltam vele, hogy nem egy vérbeli jazz lemezről van szó, annál inkább két „jazz-rock-os arc” próbál „igazi” jazzt játszani, aztán mi lesz ebből...?! Hát, elnézést kérek -a legnagyobb tisztelettel- Bob James-től és Nathan East-től! Bebizonyították, hogy „képben vannak” a jazz több ágát tekintve, és értékes albumot készítettek, melyet jószívvel ajánlok mindenkinek, aki a műfaj(ok) szerelmese!
Bob James-Nathan East: The New Cool (Concorde Records 2015)
1. The New Cool
2. Oliver’s Bag
3. All Will Be Revealed
4. Midnight Magic/Love as Thought There No Tomorrow
5. Crazy
6. How Deep Is the Ocean
7. Canto y la Danza
8. Waltz for Judy
9. Seattle Sunrise
10. Ghost of a Chance
11. Turbulence
Bob James - zongora
Nathan East - bőgő
Vince Gill - ének (5)
Nashville String Quartet
