Ingala, Vincent: Can't Stop Now 2012. augusztus 09., Albert Zoltán
A mai alkalommal egy friss hullám hozott kellemes nyári napjainkba frissítőt, nevezetesen egy igen fiatal szaxofonos - Vincent Ingala (1992) - legújabb lemezének formájában.
A főhősünk nem csak jól szaxofonozik, emelett gitáron és vokalistaként is hallható élőben, valamint a lemezein egyaránt. Ennek tükrében nem lepett meg a lemez hallgatásakor az a nyitottság, ami az egész hangzóanyagot áthatja.
A címadó dal (Can't Stop Now) egy slágergyanús szerzemény, némileg Boney James-t idézi a sound és a dallamvilág, mindenesetre a dal mozgékonysága jó felütés és ajánló a lemez többi részéhez. A második dalban (If I Could Fly) egy balladisztikusabb hangvételű dal szólal meg, majd a klasszikus amerikai "urban jazz" világ hallható szopránszaxofonnal (Read Between the Lines), szinte el is képzeltem, ahogyan egy nagy Cadillac-kel hasítok a nyugati parton. A folytatásban (Wish I Was There) - talán a fiatalos lendület részeként - egy némileg elektronikusabb alappal "ellátott" dal szólal meg, amire valamiért a britek legendás zeneszerzőjének, Paul Hardcastle-nak a dallamvilágára asszociálok.
Vendég nélkül nincs mostanában smooth jazz lemez, ennek ékes példája a "Kimi Trick" a svéd zongorista, Jonathan Fritzen közreműködésével, majd egy számomra furcsa szerzemény (This Time Baby) hangzik el, mellyel kissé összezavar Ingala a korábban hallottakhoz képest. Ezt a bizonytalanságot oszlatja el a "Groovin U" Gregg Karukas vendégszereplésével, a "Sexy Mama" pedig egy egyszerű groove-ra épülő, de ki nem bontott téma. Zárásként a "Just Imagine" nyugtat meg, a lemez az egyik legérettebb szerzeményét hallhatjuk, méltó befejezésként.
Nagyon nehéz egy húzós és egységes lemezt létrehozni, ez a smooth jazz stílusra különösen igaz, lényeg, hogy Vincent Ingala-nak ez most sikerült. Kíváncsian várom a következő lemezt, azt hiszem, hogy sokat fogunk még róla hallani az elkövetkezendőkben.
