JazzMa

Friss Hírek

Lemezpolc kritika:
Haden, Charlie - Time/Life (Song for the Whales and Other Beings)

Haden, Charlie: Time/Life (Song for the Whales and Other Beings) 2016. november 30., Gáspár Károly

charlie-haden-liberation-music-orchestra-time-life.jpg

Charlie Haden Liberation Music Orchestra - Time/Life (Song for the Whales and Other Beings) (Impulse! – Universal Hungary)


„Időtlen”

A 2014-ben elhunyt Charlie Haden minden idők egyik legjobb jazz bőgőse volt. Nem kis dolog, ha valakivel kapcsolatban kijelenthető ez, azonban az Ő esetében mégis kevés, hiszen munkássága olyan nyomot hagyott a műfajban, mely által egyike lett azoknak, akik örökre és időtlenül hatással voltak/vannak/lesznek minden jazzistára valamiképpen. Jó esetben... Játéka, kompozíciói, formációi mindig valami újdonságot, formabontót hordoztak magukban, ugyanakkor a lírai, romantikus, sőt spirituális vonal soha nem maradhatott ki egyetlen project-jéből sem. Ahogyan Miles Davis, John Coltrane, Keith Jarrett, vagy Jan Garbarek muzsikáját, Haden-ét is áthatotta egy szívhez-lélekhez szóló szál, olyannyira, hogy még „vad” free darabokban is meg tudta jeleníteni azt.

1969-ben alapította első saját együttesét -egy rendhagyó, modern big band-et- , a Liberation Music Orchestra-t (LMO), többek között olyan sztárok közreműködésével, mint Dewey Redman, Gato Barbieri, vagy Paul Motian. És persze Carla Bley-jel a zongoránál, akivel egészen haláláig együtt dolgozott az LMO-ban. A nagyszerű pianista hölgy a hangszerelésekért is felelt a zenekarban.

Érdekesség a Liberation Music Orchestra „háza tájáról”, hogy sok esetben politikai történésekre reflektált egy-egy lemez, szerzemény kapcsán, támogatva, vagy elítélve bizonyos ügyeket, folyamatokat a nagyvilágban.

Haden halála után nem első esetben jut eszébe kiadóknak, hogy tisztelegve emléke előtt, megjelentessenek még nem hallott felvételeket Tőle. Így volt ez a Keith Jarrett Trio „Hamburg ’72” (ECM), vagy a Gonzalo Rubalcaba-val közös duó album, a „Tokyo Adagio” (Impulse!) esetében is. (Mindkét kiváló anyagról nekem volt szerencsém értekezni a JazzMa.hu hasábjain.)

Most pedig itt az LMO új korongja, a „Time/Life (Song for the Whales and Other Beings). Öt dal hangzik el a CD-n. Az elsőként felcsendülő Miles Davis klasszikusban, a „Blue in Green”-ben, és a záró darabban a „Song for the Whales”-ben élvezhetjük újra Charlie Haden zseniális bőgőzését. Ez utóbbit szerzőként is jegyzi. A „köztes” három számban egy még -hála Istennek!- élő legenda, Stewe Swallow szólaltatja meg a basszusokat. Gondolom, hogy -az LMO-ban Haden örökébe lépő- Carla Bley invitálta, hiszen házaspárról van szó esetükben. Ezek a dalok Carla munkái („Time/Life”, „Silent Spring”, „Útviklingssang”), és a disc minden számát Ő hangszerelte.

Nos a „Haden-es”, és a -már sajnos- nélküle megszólaló művek hűen tükrözik a néhai géniusz ars poetica-ját. Felkavaróak, de mégsem kezdünk el szorongani, ehelyett egyensúlyba kerülünk magunkkal és környezetünkkel, amíg füleinkbe jutnak a dallamok. Balladisztikusak, de nem „geil”-ek, annál inkább végtelenül ízlésesek. Modernek, de a mainstream hagyományokat ápolók és tiszteletben tartók. Nagy öröm, hogy Bley-ék ilyen szeretettel és tisztelettel tudták megoldani a lehetetlent; Haden nélkül is kihozták magukból -abban a bizonyos három „track”-ben- a csak Rá jellemző hangulatot, megteremtették azt a zenei közeget. Természetesen külön emelem kalapom Stewe Swallow előtt!

Sok mindenkire és mindenre mondták már, hogy örök. Mindenképpen egy névvel bővíteni kell a listát, és azt mondanunk: köszönünk mindent, Charlie Haden!


Charlie Haden Liberation Music Orchestra: Time/Life (Song for the Whales and Other Beings) (Impulse! 2016)

1. Blue in Green

2. Time/Life

3. Silent Spring

4. Útviklingssang

5. Song for the Whales


Charlie Haden – bőgő (1, 5)

Stewe Swallow – basszusgitár (2, 3, 4)

Carla Bley – zongora , hangszerelés

Tony Malaby, Chris Cheek – tenorszaxofon

Loren Stillman – altszaxofon

Michael Rodriguez, Seneca Black – trombita

Curtis Fowlkes – harsona

Vincent Chancey – francia kürt

Joseph Daley – tuba

Steve Cardenas – gitár

Matt Wilson – dob


Vissza a lemezhez