Haden, Charlie: Charlie Haden–Jim Hall 2014. november 26., Földváry Balázs

Charlie Haden–Jim Hall – Charlie Haden-Jim Hall (Impulse! – Universal Hungary)

A két közelmúltban eltávozott „oroszlán” (talán erre utal a borítón lévő két szfinx) 1990-es montreali duókoncertjének felvétele csak idén, majd negyedszázaddal később jelent meg lemez formájában. Ezt már csak Haden érte meg, Hall 2013-ban hunyt el. Azóta sajnos, Haden is követte őt.

Mindketten nagyon szerették a duó formációt, de – ha ismereteim helyesek- közösen ez volt az első alkalom, hogy így adtak önálló koncertet. A két erős karakter (szerintem Haden például nem sorolható feltétlen a mainstream bőgősök közé) különlegesen intim hangulatot teremt az egész koncert alatt, dacára a sokféle hangulatnak, stílusnak, szerkesztési ötletnek, mellyel a műsort felépítik. Koncertfelvételként talán még átütőbb érzékenyebb a közös muzsikálás visszahallgatva is, talán a számsorrenden sem változtattak a lemez szerkesztésekor.

Egy Monk számmal indul a lemez (Bemsha Swing), Haden játszik bevezetőt, aztán kapcsolódik be Hall, de mindkettejüknek hosszú önálló szólója van a számban. Ezután a „First Song”, Haden balladája következik. Majd Ornette Coleman blues-a, a „Turnaround”. Ezután egy igazi klasszikus, a „Body and Soul” jön, ahol, először a bőgő szólózik, és csak a végén hangzik el a téma a gitáron, majd egy gitár kadencia zárja a számot.

Ezután viszonylag éles váltás Jim Hall ¾-es latin nótája, a „Down from Antigua”. Úgy indul, mintha a gitár hangolna, de a kvártok olyan ritmikusan következnek, hogy abból hamar egy feszes groove épül fel a két hangszeren, a témát át-átadva egymásnak. Itt Hall főleg akkordozik, a szám közepén egy ideig bőgő nélkül is. Ezután megint éles kontraszt a „Skylark”, egy nagyon szépen, klasszikusan felépített ballada, melyet keretbe foglal, ahogy az elején a gitár szabadon eljátssza a témát, illetve a kadencia, amivel lezárja.

Egy Jim Hall blues következik, a címe „Big Blues”, nagyon jellemző Haden-re az a kíséret, ahogyan az egy hangos groove-ból kis kromatikus lépésekben felépíti a kíséretet. A lemez utolsó száma Charlie Haden free nótája az „In the Moment”. Itt a végén előkerül a vonó is, bár természetesen nem Paul Chambers-i értelemben.

Itt az utolsó bekezdésben, végigolvasva az előzőeket, rá kellett döbbennem, hogy tökéletesen fölöslegesek, ne ezt olvassák, a lemezt hallgassák!