Gustafsson, Mats: Torturing the Saxophone 2014. szeptember 13., Dr. Nagy Sándor
Mats Gustafsson - Torturing the Saxophone (Corbett Vs. Dempsey 012; 2014)
1. In a Sentimental Mood
2. I Never Felt This Way Before
3. Come Sunday
4. Blue Goose
5. Sophisticated Lady
6. Our Prayer
7. Angels / Spirits
8. Ghosts
9. Danny's Dream
Az első 5 Duke Ellington, a 6. és 7. Don Ayler és Albert Ayler, a 9. Lars Gullin kompozíció már megjelent (külön-külön) bakeliten - 99 (!) másolatban. A 8. szám is Albert Ayler szerzeménye. A 2008 és 2011 között készült szólófelvételeken Gustafsson tenor- és baritonszaxofonon játszik - "élő elektronikával" és "music box"-szal kiegészítve. A master 2013-ban történt.
Szentimentális stílus - freeben, rendkívüli hangszertudással, és átéléssel - ez a nyitány. Mit szólna ehhez Ellington? Szerintem, tetszene neki! Viszont a következő szám "live electronics" - én tévedésnek gondolom, nem is értem, hogy került a lemezre. A (sajnos) nagyon rövid "Come Sunday" (tenoros bravúrdarab) után egy újabb "kínlódás" következik, felismerhetetlen Ellington szerzemény - továbbra is "haragban vagyok" az élő elektronikával!
A "Sophisticated Lady" újszerű értelmezése megnyugvással zárja a CD első részét - igen, ez így nagyon szép! Még akkor is, ha időnként szokatlan, furcsa hangok szólnak, de a végeredmény csodás.
Aztán áttérünk az Ayler kompozíciókra - nagyon érdekes és teljesen "oda való" music box bevezetővel. "Imánk" helyenként könyörgésre vált, sőt, néha követelőző felhangokat vélek felfedezni. De, az összkép visszafogott.
Hasonló hangvételű darab a következő "Angyalok / lelkek" is a bevezető részben - aztán később itt már "tombol a vihar", majd újra lecsendesedik.
A "Ghosts" a lemez egyetlen "unreleased" száma - komoly dinamikaváltásokkal, igazi free hangvétellel.
A záró "Danny's Dream" 22 és fél perces önálló mű. Álmodozás: béke, csend, nyugalom - nem is olyan nehéz ezt elérni. Elméletileg... Majd kiderül, hogy nem mindenki így gondolja. Vita: lehet, hogy nem lesz megoldás? Még küzdeni kell egy kicsit, de végül csak sikerül! A "tiltakozó", "harcoló" és lecsendesedő baritonszaxofon hangjai mindezt érzékenyen tükrözik.
Kiválóan összeállított lemez - a két "nem szeretem" (2. és 4.) darab ellenére.
Még nem láttam-hallottam Gustafssont lélektelenül, szívtelenül játszani. Stílusa biztos, hogy nem mindenkinek tetszik, de ez a CD-je alkalmas arra, hogy megismerjék művészetét - és netán megszeressék. Én mindenképpen ajánlom!
