Grusin, Dave: An Evening with Dave Grusin 2011. október 16., Dr. Gregorits János
Dave Grusin igazi multi-talentum: zongoraművész, zeneszerző, hangszerelő, karmester, lemezkiadó. (GRP Records!) Munkásságában nagy szerepet játszik a jazz, maga is elsőrangú jazz-zongorista, akinek már pusztán azért, hogy annakidején létrehozta a GRP All Stars Bigband-et, kijárna egy jazz-Oscar. (Ha volna ilyen.) „Igazi” Oscar-t viszont, számos Grammy mellett így is magáénak mondhat. Több nagysikerű filmhez írt zenét,
(„ A keselyű három napja”, „Tootsie”, „Milagro-i babháború”, stb.) lett volna tehát bőven anyaga egy kizárólag saját szerzeményeiből álló koncerthez. Ő azonban ezt az estet elsősorban kedvenceinek: George Gershwin-nek, Leonard Bernstein-nek és Henry Mancini-nek szentelte. Anélkül, hogy Grusin-t bántani akarnám, azt hiszem, nyugodtan kimondhatom, hogy ezek a szerzők hozzá képest sokkal jelentősebb oeuvre-rel rendelkeznek, ezért a repertoár megválasztása nem csak a művészi alázat, hanem a siker szempontjából is helyes volt. A sportújságírás terminológiájával élve: a dobogó tetején Gershwin állt, őt követte Bernstein, Mancini és Grusin.
Az album jazz-szempontból legmarkánsabb darabja a jó öreg ”Makin’ Whopee” volt, amit a nagyszerű Patti Austin énekelt el. (Lehet, hogy megirigyelte Michelle Pfeiffer felejthetetlen magánszámát a „Fabolous Baker Boys”-ból ?) A par excellence jazz-vokalista Austin mellett Jon Secada szinte már operett-ízű éneklése erősen vegyes érzelmeket keltett bennem. Kihagyhatatlan poénként a szerző védjegyének számító „Moon River”-t, lányával, Monica Mancini-vel adatták elő, akinek produkciója azonban csak átlagosnak volt mondható. Igazi jazzt kaptunk viszont a hangszeres szólistáktól: Arturo Sandoval-tól és Gary Burton-tól, nem megfeledkezve Nestor Torres-ről és Sammy Figueroa-ról sem.
A rutinos stúdió-muzsikusokból álló zenekar egyforma természetességgel játszotta mind a jazz-es, mind a szimfonikus jellegű hangszereléseket, úgy ahogy egy filmzenéken megedzett amerikai együttestől elvárhattuk. Egy kis gonoszkodással végül azt is javasolhatnám, hogy az album címét meg kéne változtatni "Tribute to George Gershwin and Leonard Bernstein"-re.
