Griffith, Johnny Quintet: The Lion, Camel & Child 2019. február 05., Varga Bendegúz

Johnny Griffith Quintet: The Lion, Camel & Child (GB Records, 2018.)

A kanadai jazz szcéna újabb kiváló alkotását van szerencsém bemutatni a jazzma.hu olvasóinak: Ezúttal Johnny Griffith szaxofonos néhány hónapja megjelent lemeze kerül terítékre.
A zenekar felállását vizsgálva láthatjuk, hogy a Johnny Griffith Quintet esetében egy klasszikus jazz kvintettről van szó. A trombita és a tenor szaxofon mellett zongora-bőgő-dob ritmusszekciót hallhatunk.
Talán már ez is előrevetíti, hogy a CD-t hallgatva nem valamiféle kísérletező, új utakat kereső muzsikát élhetünk át, hanem inkább a tradíciókhoz ragaszkodó alkotásról van szó. A lemezt hallgatva a hetvenes évek post-bop hangzása jutott eszembe, amelyet Freddie Hubbard vagy Mel Lewis neve fémjelez.
Ezt megerősíti a zenekar vezetőjének a lemezborítóra, a hallgatóhoz címzett üzenete is: "Azt hiszem az újítás a jazz egyik leglényegesebb jellemzője, de ennek az albumnak a létrehozásakor mégsem ez volt az elsődleges szempont. Azért írtam ezeket a nótákat, hogy négy régi barátommal újra összejöhessünk. A számok megírásakor az volt a célom, hogy jól érezzük magunkat. Szerettem volna, hogy a hallgató is érezze, mekkora élvezet számunkra egymással játszani, amellett, hogy talán mindenki talál valami egyedit is ezekben a kompozíciókban." A legkiválóbb szinten képzett, beérett muzsikusok a post-bop éra szerelmesei számára igazán szerethető zenét produkálnak, kiváló szólókkal megspékelve, a már említett zenekarvezetőn kívül a trombitás Jeremy Pelt és a zongorista Adrian Ferrugia részéről is. A dobos játéka is nagyon magas színvonalú, bizonyos esetekben azonban kissé túlburjánzóvá válik. Jó példa erre a "Narcomedusae" és a "Strawberry Quick" melyekre érvényes az elcsépelt mondás: A kevesebb néha több. Johnny Griffith jegyzi az összes szerzeményt a lemezen. A zenei album gerincét a "The Lion, Camel & Child" című közel húszperces, négy tételes darab alkotja, amelyet még hét további szám követ.
Az egyórás lemez anyaga igen egyveretű, talán emiatt kicsit nehézkessé is válik hallgatás közben. A trombita és a tenor szaxofon kettősére írt témák olykor igen súlyosak. Ezt a hatást még tovább erősíti, hogy a dobos Ethan Ardelli viszonylag mély hangolású dobokat használva kíséri társait, nagy energiákat mozgósítva. Játékát azonban a zonogoraszólóknál sem fogja vissza. Én személy szerint üdítőnek találnék egy árnyalattal nagyobb dinamikai változatosságot.
A robosztus hangzás és zene azért talál feloldást: az up-tempós swing, a "For a Derailed Painter" gyönyörűen repül. A "Last Say" című ballada is nagyon szép és légies.
Jót tett volna a lemez egészének, talán ha a "Deliciously Ambigious" és "The Corridor" című kompozíciók végül nem kerülnek fel erre az albumra. Ezek ugyanis elterelik a figyelmet a lemezt indító, egészen kiemelkedő négytételes műről, valamint a személyes kedvenceimről, a "For a Derailed Painter"-ről és a "Last Say"-ről.

A "The Lion, Camel & Child" egy igen jól sikerült zenei album, még kisebb hibáival együtt is. Kíváncsian várom, mi lesz a következő zene, amely Kanadából kis hazánkba is eljut!


Johnny Griffith Quintet: The Lion, Camel & Child (GB Records 2018.)

1-4. The Lion, Camel & Child (Johnny Griffith)
(1). The Lion
(2). The Camel
(3.). Cadenza
(4). The Child
5. Narcomedusae (Johnny Griffith)
6. Strawberry Qwik (Johnny Griffith)
7. Amarone (Johnny Griffith)
8. For a Derailed Painter (Johnny Griffith)
9. Deliciously Ambiguous (Johnny Griffith)
10. The Corridor (Johnny Griffith)
11. Last Say (Johnny Griffith)

Johnny Griffith - Tenor Saxophone
Jeremy Pelt - Trumpet
Adrean Farrugia - Piano
Jon Maharaj - Bass
Ethan Ardelli - Drums