G, Kenny: Brazilian Nights 2015. február 14., Albert Zoltán

Kenny G - Brazilian Nights (Concord – Universal Hungary)

Ezúttal a smooth jazz talán legismertebb ikonjának legújabb lemezéről számolok be az olvasóknak a Jazzma.hu-n. Kenny G legutóbb 2011-ben jelentkezett albummal, akkor az indiai zene témakörébe kalauzolta hallgatóit (Namaste), ezúttal viszont a bossa nova hangulataiból - saját dalokból és standardekből - született meg az egy órás hangzóanyag, mely a “Brazilian Nights” címet kapta. (És amely ma reggel egyből a New York-I Jazzlista élén nyitott!)

Paul Desmond ismert kompozíciójával, a "Bossa Antigua"-val indul a lemez, melynek az alapja korhű, azonban kapott egy filmzenés vonós kiegészítést is, amitől talán kevésbé meghitt az összhatás, de alapvetően jól szól így is. A hangszerelés jellege marad a "Corcovado"-ban is, ezt a standardet nem kell senkinek sem bemutatni, ugyanakkor kiemelném, hogy Kenny G - némileg szokatlanul - itt altszaxofonon játszik, méghozzá kifejezetten jól, átgondolt és stilszerű futamok hallhatóak.

A "Bossa Réal" egy saját szerzemény, mely sajnos érezhető is, hiszen megjelent benne egy kissé furcsa, szalonzenei íz, ami igaz a címadó "Brazilian Nights"-ra is, utóbbi viszont összességében mégis stílusosabb, ezáltal kellemesebb a fülnek.

Az "April Rain" más világot hoz be, egy érettebb kompizíció, mely "standard-szerűbb"-nek hat és igen jó a szaxofonozás itt is. A "Menina Moca" az előbbiektől eredendően lendületesebb és frissebb, de a Stan Getz-féle verzió a sok év elteltével is felülmúlhatatlan, azonban itt valahogy kicsit erőszakosra sikerült a szaxofonjáték.

A lemez utolsó harmadában sok meglepetés már nem várható, a "Bu Bossa" egy újabb saját dal tenorszaxofonnal, melyben az eddigiekhez képest jobban előtérbe került a smooth jazz hangulat. A "Clouds"-hoz jól nyúltak hozzá a hangszerelésnél, a "The Girl from Ipanema" pedig jól indul, de kár, hogy a szép vonós mellett kissé műanyagnak tűnik a dal alapja, ez elvesz a dal értékéből.

A lemez végére előkerül újra a jól megszokott szopránszaxofon is (Summer Love), mely nyugodt, egyben tökéletes lezárása az albumnak.

Kenny G ezúttal megmutatta, hogy stílusosan hozzá tud nyúlni a régi standerdekhez és azt is, hogy jól játszik mindegyik szaxofonon.