Fourplay: Silver 2015. október 21., Balogh Zoltán
Fourplay – Silver (Heads Up-Karsay)
A Fourplay 25. évfordulóját új lemezük megjelenésével ünnepli. (A CD csak november 20-án jelenik meg, de Karsay Gyula jóvoltából mi már most megkaptuk, hogy a JazzMa.hu legyen az első, aki hírt ad az első számú amerikai smooth jazz együttes jubileumi albumáról Magyarországon! – A szerk.)
Mivel évfordulós lemezről van szó, ezért fontosnak tartom, hogy néhány szót elmondjak a zenekarról. Bob James, avagy születési nevén Robert McElhiney James alapitotta a zenekart 1990-ben. A gitárt Lee Ritenour, a basszusgitárt Nathan East, a dobokat pedig Harvey Mason szólaltatja meg a zenekarban, amit öt éve Chuck Loeb egészitett ki, jobban mondva vette át a kitűnő gitáros, Lee Ritenour helyét. 1991-ben jelent meg az első Fourplay lemez. Ezidáig 14 CD-vel ajándékozta meg hallgatóit a zenekar, beleértve a most megjelenő „Silver” lemezt is.
És akkor most egy kicsit a lemezről: Az első dal Chuck Loeb szerzeménye, ami a „Quicksilver” névre hallgat. A háttérben feltűnő vokálszekció egy kicsit Pat Metheny világát idézi elő számomra, de a dal mégis megmaradt a Fourplay sajátos smooth jazz hangzásvilágában. Ezt követi a „Horace” cimű dal. A jelenleg 75 éves Bob James elmondta, hogy kedvenc zongoristája, Horace Silver tiszteletére írta ezt a dalt. Talán innen van a lemez címe is? Ezután a „Sterling” névre hallgató kompozícó szólal meg a lemezen. A (fon) sterling tudomásom szerint egy angol ezüst pénzérme, ami Nathan East és Chuck Loeb közös szerzeményeként kapta ezt a nevet. Szép akkordmenetekkel és vokállal tűzdelt dal, aminek a középrészén egy gitárszóló is megszólal. Az ezután következő „Silver Lining”, avagy magyarul „Vigasz” cimű dal, Harvey Mason „tollából”, vagyis dobverőjéből pattant ki. Tényleg egy vigaszt adó, nyugtató dal, amit egy gyönyörű basszusgitár-szóló és egy zongoraszóló tesz még szebbé. Nem akartam külön minden dalt megemlíteni, de annyira széles palettát szólaltatnak meg a lemezen elhangzó dalok, hogy kénytelen vagyok mindegyikről írni néhány szót. Miközben írom ezeket a sorokat, közben éppen a következő dalt a „Silverado”-t hallgatom a háttérben. Ez egy gyorsabb hangvételű dal, ami Chuck Loeb és Larry Carlton közös szerzeménye. A következő dal a „Mine”, ami Bob James gyönyörű alkotása. Gyönyörű akkord- és dallamvezetés, és a háttérben feltűnő effektek és érdekes hangszínek jellemzik. Szeretném itt megemlíteni a lemez keverését, ugyanis az egész lemez profin van masterelve. Nekem a zongora hangszíne kimondottan tetszik, ami az ebben megszólaló zongoraszólóra nagyon jó hatással van. A “Silver Streak” cimű dal egy modernebb világot tár elénk. Bár ez a dal nem nyerte el annyira a tetszésemet, mégis nagyon érdekes a közben hirtelen feltűnő modern hangszínek miatt, amit a vonósok nagyon jól kontrasztálnak. Ezt a dalt Mason és Chris Wells írta. Chris vokalistaként is feltűnik a lemezen. Chuck Loeb “Precious Metal” cimű dalában megszólal egy új hangszer, a szaxofon - Kirk Whalum, a kitűnő szaxofonos személyében. Az utolsó előtti dal az “Anniversario”, ami Nathan East szerzeménye. Nagyon szép és jól meghangszerelt kompozíció, amit a “Windmill”, a lemez utolsó dala zár le. A „Windmill” a kedvencem a lemezen. Az intro két akkordja már az elején elnyerte a tetszésemet. Ez a zene nyelvén félszűkítettnek nevezett akkord a dalban még előfordul máshol is. Ez a dal Mason és Lee Ritenour közös szerzeménye.
A lemez a smooth jazz szerelmeseinek szerintem egyik nagy kedvence lesz. Egy jól sikerült lemez. Ahogy Bob James mondta: nincs zenekarvezető náluk, ők mindannyian vezetők egyenként, ami azt jelenti, hogy csapatmunka van. Ajánlom mindenkinek, aki szereti az igazi smooth jazzt.
