JazzMa

Friss Hírek

Lemezpolc kritika:
Finzer, Nick - No Arrival

Finzer, Nick: No Arrival 2018. július 03., Csapó Krisztián

nickfinzernoarrival.jpg

Nick Finzer - No Arrival  (Posi-Tone Records, 2018 )

A fiatal generáció egyik legtehetségesebb jazz harsonása, a New York-i Nick Finzer idén új szóló lemezzel jelentkezett. A muzikalitást a családból hozta, édesanyja a nemzetközi zenei életben is elismert Sherry Finzer fuvolaművész, ő maga pedig már 10 évesen elkezdte a harsonázást.

Középiskolás korában részt vett a Jazz at Lincoln Center által szervezett 'Essentially Ellington' versenyen, ekkor döntötte el, hogy egész életét a zenének szeretné szentelni. Wycliffe Gordon vette szárnyai alá, mialatt az Eastman School of Music hallgatója volt. A masters diplomáját a Juilliardon szerezte meg, ahol Steve Turre volt a tanára.

A rövid biográfia után térjünk a lemezre. Az albumot elindítva egyértelmű, hogy Finzer nem akar megújítani, kísérletezni, sokkal inkább a nagy elődök örökségét kívánja továbbvinni. A borítót nézve is úgy tűnik, hogy ez az album akár készülhetett volna a '60-as években is.
A szextett felállásban társa a fafúvós hangszereken brillírozó (tenor szaxofon és basszus klarinét) Lucas Pino, a zongorista Victor Gould, gitáron Alex Wintz, Dave Baron bőgőn és a dobos Jimmy Macbride.

A szerzemények között van jó néhány saját mű és akad feldolgozás is, mint a Bernstein-féle "West Side Story" egyik dalának átirata, a "Maria", Gershwin szerzeménye, a "Soon" vagy épp az egyik személyes kedvencem, Duke Ellington "Pyramid"-ja.

A klasszikus hangzású lemez nem akar mindenképpen modern lenni, mégis frissnek és üdítőnek hat. Ajánlom mindenkinek, aki szereti Curtis Fuller vagy J. J. Johnson munkásságát és érdekli, 2018-ban milyen gyümölcsöket hoz a jazz harsonások legnemesebb fájának egyik legújabb hajtása.

1. Rinse And Repeat
2. Never Enough
3. Maria
4. Tomorrow Next Year
5. Soon
6. No Arrival
7. Pyramid
8. Only This, Only Now
9. The Greatest Romance Ever Sold
10. A Flower Is A Lovesome Thing

Nick Finzer - harsona
Lucas Pino - tenor szaxofon és basszus klarinét
Victor Gould - zongora
Alex Wintz - gitár
Dave Baron - bőgő
Jimmy Macbride - dob



Vissza a lemezhez