Elliot, Richard: Summer Madness 2016. október 11., Zolbert

Richard Elliot - Summer Madness (Heads Up! – Karsay)

Újra jelentkezik a Jazzma smooth jazz rovata, méghozzá egy régi ismerőssel, a skót származású amerikai szaxofonos, Richard Elliot legújabb CD-jével. A szaxofonos 19-ik nagylemeze a "Summer Madness" címet kapta, mely egy izgalmas és energikus összefoglalása az idei nyár hangulatainak, természetesen a populáris jazz nyelvén.

A "Cachaca" lendületes indítás, egyből jelzi a hallgató számára a következő közel 45 perc tartalmát, mindezt fúvósokkal, ütőhangszerekkel egy csipetnyi trópusi hangulattal és ötletes zenei váltásokkal. A dalban helyet kapott a kiváló trombitás Rick Braun is, aki a lemez producereként is szerepel jelen zenei kontextusban, így nem véletlen a fúvóshangszerekben gazdag hangszerelések sora.

Mindez újfajta lendületet ad az Elliot által képviselt tradicionálisabb smooth jazz irányhoz, egyfajta frissességet és lezserséget, mely természetesen magát a nyarat is szimbolizálja.

A "Breakin' It Down" egy "urban groove" kompozíció, némi közeptempós funk világgal vegyítve, majd egy kis időre visszatér a klasszikusabb ballada vonal az "Europa (Earth's Cry Heaven's Smile)" című dallal, mely (sajnos) kissé közelít a szalonzene világához, de szerencsére nem sikerül átlépnie az igen vékony határvonalat.

A "West Coast Jam" már jelenkorban és a nyugati parton szól, egészen pontosan a főként Los Angeles-be koncentrálódó műfajból inspirálódik, ezután egy hasonló "jam" hangulat marad még egy dal erejéig (Harry the Hipster).

A "Slam-O-Rama" a funk egy újabb arcát mutatja meg a hallgatónak, természetesen fúvósókkal nyakonöntve, ami nem lehet véletlen, hiszen a főhős hosszú évekig a legendás Tower of Power zenekar tagja volt.

A "Back to You" újra egy kellemes szerzemény, fülbemászó témával, melyet a "Ludicrous Speed" vált fel az "uptempo funk" világával, azonban kevésbé memorizálható dallamvezetéssel.

A címadó dal (Summer Madness) - talán szokatlan módon - a végére marad, de megérte kivárni, mert talán az egyik legjobb dal a lemezen, mégha nem is erős a karaktere, egyszerűen csak működik és kész, jó hallgatni.

A zárás pedig újra hozza a funky világot (Mr. Nate's Wild Ride) mindenféle feszengés és megfelelés nélkül, de jól érezhetően hidegvérű profizmussal.

A teljes albumon érezhető volt a frissesség és a megújulási szándék a szaxofonos erős zenei identitása és múltja mellett. Bízom benne, hogy a jövőben is kitart ez a fiatalos lendület és kreativitás.