JazzMa

Friss Hírek

Kis hírek – friss hírek2024. november 22.
Jazz(Nagy)kanizsa 20242024. november 11.

Lemezpolc kritika:
Elliot, Richard - Lip Service

Elliot, Richard: Lip Service 2014. szeptember 23., Albert Zoltán

richardelliot-lipservice.jpg

Richard Elliot - Lip Service (Heads Up – Karsay)


A szaxofonos Richard Elliot legújabb albumáról számolok be az olvasóknak, aki három év után jelentkezik újra lemezzel, továbbra is a tőle jól megszokott konvencionális, tenorszaxofonos smooth jazz irányt erősítve. Apropó tenorszaxofon, kevés szaxofonos van, aki ennyire következetesen kitart amellett, hogy csak egy hangszeren játsszon, Elliot a (multi-instrumentális) szabályt erősítő kivétel.

Kezdésként a "Desire"-ben csendül fel a jellegzetes szaxofonhang, mely egy könnyed és hangulatos hangszerelésben manifesztálódik, majd a tradicionális irányból kapunk ízelítőt: a "Lip Service" kellemes, de nem fogott meg igazán, de szerencsére egy fülbemászóbb szerzemény, a "Givin' It Up" váltja, funk-alapú, de soul-os dalként. A folyatás a "bólogatósabb" irányba mutat, a "Sweet Spot"-tal a középpontban, ezután az R'n'B és romantika dominál (Sookie Sookie), pop-slágerek világát megidézve.

Az "All the Way" némi elektronikával lett nyakon öntve és a modernebb hangzása miatt kicsit mást kapunk, mint az eddig elhangzottaktól, viszont Elliot nem lép át jelentősen a stílus határain.

És ha a modernitás került szóba, akkor a kornak megfelelően nem hiányozhat a cover sem a közelmúlt slágerei közül, a "When I Was Your Man" egy Bruno Mars dal feldolgozása, aminek hallgatása közben rájöttem, hogy a dal kísértetiesen hasonlít a The Beatles-féle "Let it Be"-re.

A folytatásban marad a cover, azonban egy időutazás részesei leszünk, egészen 1980-ig "repülünk" vissza, a The Manhattans slágerével (Shining Star), mely a tavaly nyári "Summer Horns" (Dave Koz and Friends) lemezének hangulatát juttatja eszembe.

Két dal maradt hátra, az előbbit a "zsivány smooth jazz" jelzővel tudnám illetni, a "City Lights" üde színfoltja a lemeznek lezser groove-jával és pop-os témájával, utóbbi pedig a kiváló Brian McKnight szerzemény (Anytime) tiszteletteljes feldolgozása.

Egy változatos, feldolgozásokban gazdag lemezt hallgattam, azonban a zenei élmény valamiért nem volt számomra teljes egész. Panaszra viszont nincs ok: kellemesen telt az elmúlt negyven percem.


Vissza a lemezhez