Elekes, Tibor: Le Corbu 2015. július 30., Gáspár Károly
Tibor Elekes - Le Corbu (Unit Records)
"Jól felépített jazz"
Legutóbb 2013-ban nyílt alkalmam a magyar szülőktől Svájcban született és ott is élő kiváló bőgős, Elekes Tibor által fémjelzett lemezről értekezni a JazzMa.hu-n. A "Bizalom" címet viselő albumon Elekes partnerei Oláh Kálmán zongorista és Florian Arbenz dobos voltak. Személyesen sajnos még nem találkoztam Tiborral, de a fent említett felvételt ismerve, már jóismerősként köszöntve, nagy örömmel vettem kezembe, majd indítottam el új korongját, a "Le Corbu"-t. Újra egy nagyszerű hármasban hallhattam a basszistát. Két élő jazzlegendával adott koncertet tavaly, a Marseille-i Le Corbusier Intézetben. A "live" anyagon az a Kirk Lightsey zongorázik és Famoudou Don Moye dobol, akikkel idén ünnepli a trió megalakulásának 25-ik évfordulóját!
A 78-ik évében járó Lightsey hosszú karriere során -többek között- olyan nagyságokkal játszott, mint Yusef Lateef, Sonny Stitt, Kenny Burrell, vagy Chet Baker! Hát mit mondjak, impozáns névsor. Valamikor a kilencvenes évek vége felé volt szerencsém élőben látni-hallani Őt Budapesten, a Tony Lakatos Quartet zongoristájaként. Nagy élmény volt!
Famoudou Don Moye nevét elsősorban az Art Ensemble of Chicago-ból (AEC) ismerhetjük. A szabad zene, vagy free jazz (kinek, hogy tetszik) világában etalonnak számító, jazztörténeti jelentőségű felállásban Moye új távlatokat nyitott meg a jazzdobolás területén. "Sideman"-ként feltűnt például Cecil McBee, Chico Freeman és Randy Weston lemezein.
No akkor, nézzük a "Le Corbu"-t! Az építészet ikonikus alakjáról, Le Corbusier-ről elnevezett egyetem adott otthont az Elekes-Lightsey-Moye Trio hangversenyének, majd tette közkincsé a hanganyagot az Unit Records. Kilenc szám hangzik el a CD-n. Gondolom a francia közönség előtti tisztelet okán, egy Maurice Ravel "Prelude" a kezdő darab, melyet Kirk Lightsey egyfajta zongora "intro"-ként interpretál, hogy szépen beleússzon a "dallamfolyó" Arthur Schwarz klasszikusába, a "You and the Night and the Music"-ba. Hát kérem, már itt kiviláglott előttem, hogy vérbeli modern mainstream albummal van dolgom. A közismert téma elhangzása után, beindul az a swing, az a "négy", ami miatt oly sokan beleszerettünk a műfajba. "Húzós" tempó, "dögös" lüktetés, nagy "tűz", ugyan akkor nyugalom, "relax" a köbön. Mi más kell még a jó jazzhez...?
Tovább haladva Wayne Shorter kompozíciója következik, a "Footprints". Az eredetileg 3/4-es -tehát páratlan- beosztású darabot a trió "párossá" varázsolta, így még inkább a "Coltrane-i" moll-blues-okra hajazó, vérpezsdítő "track"-et kapunk.
A "Heaven Dance" című Kirk Lightsey szerzeménybe Elekes Tibor vonóval előadott szólója vezet át a "Lábnyomok”-ból. Ennél a pontnál ugrott be, hogy Tibor stílusa némiképp a fantasztikus Miroslav Vituos-ra emlékeztet. Nem, nem utánzásról beszélek! Valahogy hirtelen, villámcsapásként jött elő számomra, hogy a szellemiségben, és a zenéhez való viszonyulásukban vannak közös pontok Vitous és Elekes bőgőzésében.
Szerzőként is megvillan Tibor, hiszen a címadó "Le Corbu" az Ő kompozíciója. A témát nem igazán tudnám fütyülni, mert, hogy gyakorlatilag - ha jól értem- egy teljesen szabad improvizációról van szó, és egyébként sem ettem sok répát gyermekkoromban. Röviden annyit, ez a trió ebben is a legmagasabb szintet nyújtja; sőt, szívesen vennék Tőlük egy egész estés "free" koncertet. És ugye, Don Moye-nak is kijár egy kis "souvenir"...
Akkor itt, a hatodik számnál -amely J.J. Johnson "Lament"-je"- álljunk meg egy pillanatra. Akik ismernek zongoristaként (ha vannak ilyenek), vagy megtisztelnek azzal, hogy olvassák kritikáimat, tudhatják, van két zongorista, akik különösen közel állnak a szívemhez. Bill Evans és Keith Jarrett. Melódia megformálásaik számomra az elérhetetlen magasságot, a tökélyt, a "földi paradicsomot" jelentik. Azonban a Kirk Lightsey féle "Lament" bizony "székről leesős" állapotba hozott! Milyen gyönyörűen, mély érzéssel adja elő! Szebbnél szebb harmóniákkal, finom, de pregnáns billentéssel. Yeah; köszönöm, Kirk! Zseniális! A ritmusszekció nemkülönben!
"Bohókás", jó hangulatú standard-del robog tovább a triász, mégpedig az "I Don't Wanna Be Kissed"-del. Felszabadult, igazi örömzene, amihez nagy tudás kell, hogy így tudjon működni!
Az utolsóelőtti dalnál jön a "csavar". Lightsey "előkap" egy fuvolát, és az újra "vonózó" Elekessel, illetve a "percussion"-ösbe "átmenő" Don Moye-val előadja Doug Hammond "Everyone in Unison" című művét. Van ebben afrikai, közel-keleti, indiai "beütés". Izgalmas és jó értelemben véve felkavaró.
Lezárásként Thad Jones talán legismertebb munkáját, az "A Child is Born"-t választották a trió tagjai. A felemelő, szépséges "jazz waltz" jó kezekbe került. Méltó befejezése egy albumnak, mely bizonyítja: A JAZZ ÉL!
"Le Corbu"-t a lejátszókba! Mert büszkék lehetünk a magyar származású Elekes Tiborra, amiért világszínvonalú bőgőzést produkál; mert Kirk Lightsey még mindig "amazing"; mert Famoudou Don Moye bizonyítja, hogy nem "csak" a free jazz kiemelkedő alakja!
Vive "Le Corbu"!
Tibor Elekes-Kirk Lightsey-Famoudou Don Moye: Le Corbu (Unit Records 2015)
1. Prelude
2. You and the Night and the Music
3. Footprints
4. Heaven Dance
5. Le Corbu
6. Lament
7. I Don't Wanna Be Kissed
8. Everyone in Unison
9. A Child is Born
Tibor Elekes - bőgő
Kirk Lightsey - zongora
Famoudou Don Moye - dob
