DeJohnette, Jack: In Movement 2016. április 29., Varga Bendegúz

Jack DeJohnette - In Movement (ECM - Hangvető)

2016 áprilisában jelent meg Jack DeJohnette legújabb lemeze, amelyet előző év novemberében rögzítettek a New York-i Avatar stúdióban. Korunk egyik legjobb hangmérnöke, James Farber volt a felelős, hogy a klasszikus és megszokott ECM hangzás szólaljon meg a felvétel végeredményeként. A lemez - ebből a szempontból is - kiváló lett.

DeJohnette előző lemeze, a tavalyi „Made In Chicago”, az idén 74 éves muzsikus életművének lezárásáról, illetve pályafutásának korai szakaszára való visszatekintésről szólt. Az új lemez is a visszatekintés szellemében született -csakúgy, mint maga a formáció, a Jack DeJohnette Trio. A legendás jazz-dobos társaival az elmúlt két évben bejárta a világot, hogy aztán stúdióban is rögzítse az „In Movement” című zenei albumot.

A trió tagjai - a zenekarvezető mellett - Ravi Coltrane és Matthew Garrison. Szimbólummá vált nevek viselői, akik méltóak szüleik örökségéhez, és akiket nem nyomott agyon annak terhe. Képesek voltak saját útjukat járni, saját jogon is elismert művésszé válni, a nagy elődök hagyatékát tovább ápolva, de árnyékukból kilépve.

Az idősödő, de még ereje teljében lévő dobos nyilvánvalóan nem véletlenül választotta őket projektjéhez. A CD tájékoztató füzetéből megtudhatjuk, DeJohnette igen közeli kapcsolatot ápolt a szülőkkel, így nem csoda, hogy gyermekeikkel is. Matt Garrison Jack DeJohnette keresztfia, aki tinédszer korában szinte együtt élt DeJohntette családjával. Ravi Coltrane-t DeJohnette szinte fiának érzi, hiszen kisgyermek kora óta ismeri. Ez a rendkívül közeli személyes kapcsolat igen fontos a nagyszerű művész számára, aki szerint ez a zenéjükben is megjelenik. Ehhez még azt tenném hozzá, hogy John Coltrane szellemének megidézése, ami a lemez egyik fő vezérfonalát adja, igencsak hitelesen tud megtörténni az ifjabb Coltrane-nel és Garrison-nal.

Erről tesz tanúbizonyságot rögtön az első szám, az „Alabama”. Coltrane klasszikusa egészen felemelő, lírai előadásban szólal meg. Fantasztikus zenét hallunk! Minden egyes hangnak jelentősége van. A zenészek közti összhang tapintható. A nagy ősök jelen vannak, mégis új perspektívákkal gazdagodik ez a csodálatos szám...

Nehéz bárkit is kiemelni ebből a trióból. Mégis, Ravi Coltrane soundja, könnyed, de mégis rendkívül mély játéka alapozza meg az emelkedett hangulatot, amelyet a másik két művész előadása, valamint a trió belső párbeszéde tovább fokoz. Nagyszerű kezdet!

A lemez címadó dala, az „In Movement” nem más, mint ennek a zenekarnak a saját „Alabama”-ja. Ezúttal Matt Garrison basszusgitár bevezetője, majd az általa kreált, folyamatosan lüktető elektronikus kíséret az, amely rendkívül szuggesztív módon hat a hallgatóra. Ezt a hatást fokozza tovább a szaxofon és a dob. A zenében semmi nyoma görcsösségnek. Felemel a muzsika, nagyszerű energiák áramlanak.

Innen már nehéz lesz továbblépni, még ezeknek a csodás zenészeknek is - gondolhatjuk.

És valóban, megérzésem nem csal. A „Two Jimmys” című kompozíció repetitív dob-basszus kísérete, valamint az egy harmóniára történő improvizáció nehezen bontakozik ki. A dinamika későn emelkedik. Talán több lehetőség is lenne a játékban, ami máskor vélhetően meg is jelenik, de ezúttal rejtve maradt. Mégis, tiszteletre méltó, hogy ez a felvétel is rákerülhetett a lemezre. Hiszen ez szabad, improvizatív zene - tegyük hozzá, a  legfelsőbb fokon -, amely nem lehet mindig tökéletes és ugyanolyan!

Ezután egy zongora-szaxofon duó következik, amelybe végül mégis bekapcsolódik a basszusgitár is a szám vége felé. Jack DeJohnette ezúttal a zongoránál bontakoztatja ki muzikalitását a „Blue in Green” parafrázisának előadása során. Visszatér a líra és megjelenik a szépség.

Az Earth, Wind & Fire zenekar „Serpentine Fire” című dalának feldolgozása következik. A trió rockos előadásában hallva ezt a számot, arra gyanakodnánk, hogy valaha Jimi Hendrix játszotta ezt a nótát, sem mint a népszerű pop-zenekar.

A „Lydia” Jack DeJohnette feleségének dedikált kompozíciója. Ez abban hoz újdonságot az előzőekhez képest, hogy előadásmódjában sokkal kevésbé szabad, mint lemez eddigi anyaga, és egy kötöttebb játék keretei között is megismerhetjük a trió együttjátékát.

A lemez végén ismét visszakanyarodunk John Coltrane munkásságához, egész pontosan annak legutolsó korszakához. A „Rashied” című felvételen Ravi Coltrane és Jack DeJohnette mindent elsöprő lendülettel és energiával állít emléket a nagyszerű avantgarde és free jazz dobos, Rashied Ali emlékének és természetesen Coltrane-nek. Végül egy szép ráadás ballada zárja le az albumot, amelynek felvételekor DeJohnette ismét a zongorához ül.

Jack DeJohnette 73 és fél évesen is lenyűgöző dobos és művész, aki ismét érdekes és nagyszerű projekttel, valamint az ahhoz kapcsolódó lemezzel állt elő. Az albumon valóban érződik a zenésztársak közti szoros kapcsolat, és tegyük hozzá, az is, hogy a felvétel előtt több turnét is végigjátszottak együtt ezek a kiváló muzsikusok.

Remélem sok jazzrajongó érdeklődését felkeltettem, jómagam pedig érdeklődve várom, mi lesz az elnyűhetetlen DeJohnette következő "nagy dobása"!

Jack DeJohnette: In Movement  (ECM 2016)

1. Alabama (John Coltrane)

2. Two Jimmys (Jack DeJohnette / Ravi Coltrane / Matthew Garrison)

3. Blue in Green (Miles Davis / Bill Evans)

4. Serpentine Fire (Maurice White / Verdine White / Reginald Burke)

5. Lydia (Jack DeJohnette)

6. Rashied (Jack DeJohnette / Ravi Coltrane)

7. Soulful Ballad (Jack DeJohnette)

Jack DeJohnette: dob, zongora, elektronikus ütőhangszerek

Ravi Coltrane: tenor-, szoprán- és szopraninoszaxofon

Matthew Garrison: basszusgitár, elektronika