Cyrille, Andrew: The Declaration of Musical Independence 2016. szeptember 21., Dr. Nagy Sándor
Andrew Cyrille Quartet - The Declaration of Musical Independence (ECM - Hangvető)
Érdekesség: a CD csak néhány nap múlva, szeptember 23-án jelenik meg!
A felvételek két éve készültek Brooklyn-ban; kilenc darab – a zenekar tagjainak szerzeményei - az első kívételével, mert a "Coltrane Time" című John Coltrane-dallamok (?), "kompozíció(k)" (idézőjel: nincs ilyen alkotás, csak egy album (többször kiadott/először Cecil Taylor neve alatt (!)/, négy számot tartalmazó, 1958-as felvétel) - a néhai nagy szaxofonos érdemei.
Andrew Cyrille novemberben lesz 77 éves; avantgárd jazz dobos; híresebb (eddigi) zenésztársai: Coleman Hawkins, Cecil Taylor, David Murray, Anthony Braxton és Charlie Haden - többek között. Ez az első - saját neve alatt megjelent - ECM lemeze.
Amerikai quartet - modern, kortárs kamara jazz; free elemekkel, kevés elektronikával, gitár és dob dominanciával. És a világ egyik leghíresebb jazz-zenészével, Bill Frisell-lel.
Mint egy köztéri kikiáltó dobpergése - úgy indul a CD: a "kinyilatkoztatás" megkezdődik. Mit is szeretnének deklarálni (hú, de szép szó)? Nyilván azt, hogy a jazz szabad, független és semmi manipuláció nem teheti tönkre! Ők mind a négyen így gondolják! Nem kell a szövegelés, a politika, vagy bármi más - tegyük a dolgunkat, zenéljünk (tanítsunk, gyógyítsunk és így tovább).
Ez ilyen egyszerű... (Mindenkinek?)
A nyitány a "Welcome" (egy igazán nevezetes John Coltrane szerzemény) hangulatát idézi - persze mai felfogásban.
Egyenes folytatás Frisell egyéni, összetéveszthetetlen gitár-játékával a "Kaddish" - marad a nyugodt, borongós hangulat.
A "Sanctuary" négyük improvizációja - Cyrille különleges virtouzitásával.
Kellemesen megnyugtató a bőgős Ben Street "Say" című száma az újabb quartet improvizáció előtt. A leghosszabb "Dazzling" Cyrille ütős-rögtönzésével kezdődik, furcsa szintetizátor-hangokkal "megy tovább" - és egy kicsit túl drámai hangvételű (- nekem). Bár a dobos remekel; Ben Street és Bill Frisell is kíváló - nem ez a csúcspont.
Teitelbaum rövid, kissé "erőszakos átvezetése" ("Herky Jerky") után Frisell nyugtatja meg a hallgatót ("Begin") - hogy aztán a "Manfred" (ki is lehet ő...?) című újabb négyes improvizáció feszültséget keltsen.
"Song for Andrew No. 1" - Frisell kompozíciója Cyrill-nek: "mindent" felold - talán a csúcs, de nem biztos, hogy mindig keresni kell...
Kikerülve a zene bűvköréből: többször is áhítattal hallgattam a lemezt, a "Zenei Függetlenségi Nyilatkozat" engem meggyőzött!
(Nem tudom megállni, hogy ne írjam le: nincs egészen 46 perc a CD - talán ez a legnagyobb "hibája"!)
1. Coltrane Time
2. Kaddish
3. Sanctuary
4. Say
5. Dazzling (Perchordially Yours)
6. Herky Jerky
7. Begin
8. Manfred
9. Song for Andrew No. 1
Bill Frisell - gitár
Richard Teitelbaum - szintetizátor, zongora
Ben Street - bőgő
Andrew Cyrille - dob, ütőhangszerek
