JazzMa

Friss Hírek

Lemezpolc kritika:
Cullum, Jamie - Momentum

Cullum, Jamie: Momentum 2013. szeptember 05., Ásztai Lili

jamie-cullum-momentum.jpg

Jamie Cullum énekes-dalszövegíró-zongorista 6. albumát ünnepelhette május 20-án „Momentum” címmel. Első lemeze óta nagy utat tett meg a jazz világában. Hallottunk már tőle jazz standardeket vagy Rihanna, Radiohead és más előadók dalait saját egyéniségére hangolva, valamint hallottuk már kiválóan improvizálni zongoráján, illetve ahogy ütőhangszerként használta.

Sokszor keveri az RnB vagy discos elemeket a jazz-zel. Míg első lemezein a jazz balladák zongorakísérettel és fúvósokkal kiegészítve voltak többségben, a pop zene felé tendált a stílus, amit képvisel. Fülbemászó dallamok, popos alap, bár a zongoraszólók sem maradnak el teljesen. Ha koncertekről van szó, a jazz nem szorul háttérbe.

Ami tény, hogy a hajszálától a lábujjhegyéig zenéből áll, zeneimádata és energiája zsenialitásával ötvözve irigylésre méltó.

A 12 számos „Momentum”-on található „Everything You Didn’t Do” egyike a közönség kedvencének. Az album a fiatal férfi és a felelősségteljes felnőtt közti periódusáról szól.

Dinamikus, ritmusos számmal kezdődik (The Same Things), majd az „Edge of Something” fülbemászó dallamával és szövegével egy olyan férfiról árulkodik, aki rádöbben, hogy életének egy új fejezetébe lépett. A „Love for Sale”, amit Roots Manuva-val közösen készített, szintén felkerült az új lemezre, ami a „Heard It All Before” című legelső lemezén már szerepelt (Cole Porter standardje). A rap zene alapjára kiváló jazz harmóniákat szólaltat meg, Jamie megmutatta, hogy lehet 2 teljesen más műfajt ötvözni egymással. A „Pure Imagination” egy gyönyörű lassú szám, ami egy feldolgozás Charlie és a Csokigyárból eredetileg Willy Wonka előadásában. Az „Anyway” a pop-os határt feszegeti, a „Sad, Sad World”-ben új hangszínekkel játszadozik. A „Take Me Out” egy könnyed zongorakísérettel kezdődik, majd játékos gyors ritmus váltja fel. Kicsit megpihenhetünk és ábrándozhatunk a „Save Your Soul” és a „Get a Hold of Yourself” lassú számok alatt, az utóbbiban a gitár kerül előtérbe, ami egy újabb színt ad a lemeznek. Általános igazságokat közöl a „You’re Not the Only One” számában, ami akár önmegszólítás is lehet, de szólhat bárki máshoz is, ugyanúgy, mint az „Everything You Didn’t Do”. A „When I Get Famous” a régi időket idézi a hangszerelésben, a híressé válásról szól.

Jamie Cullum most se bízta a véletlenre, egyik száma sem ugyanolyan, se a lemezen, se az előző lemezeihez képest. Mindig nyújt nekünk valami újat, mindig kísérletezik valami újjal, és bármit csinál, az csak jó lehet.


Vissza a lemezhez