Cullum, Jamie: Interlude 2014. december 11., Dennert Árpád

Jamie Cullum - Interlude (Island Records – Universal Hungary)

Anglia talán legismertebb fiatal jazz-pop énekese október elején új albummal jelentkezett. Bevallom őszintén, az eddig tőle látott/hallott felvételek után élt bennem a sztereotípia, hogy „Jamie Cullum: aha, ő a zongorán ugrálva éneklő srác.”

Kérem szépen, ez most megdőlt! Legújabb, szám szerint hetedik stúdió albuma, ízig-vérig valódi jazz lemez. Az 1979. augusztus 20-án Rochford-ban született muzsikus egyfajta tisztelgésként állította össze az ’Interlude’ című lemezén szereplő dalokat, hiszen saját bevallása szerint is óriási hatással volt zenei pályájára számos, ma már nem élő előadó.

Rögtön az első szám, mely egyben a lemez címadó dala, Dizzy Gillespie ’A Night In Tunisia’-ja, melyet Cullum a Sarah Vaughan által írt szöveggel énekel. Ahogy erre a dalra is, minden számra jellemzőek a briliáns hangszerelések, fúvósokkal kiegészített kisebb kombókkal, big band-del, sőt vonósokkal színesítik a hangzást. Ha már itt tartunk, az egész lemez akusztikusan, egy térben lett felvéve, remekül szól!

Minden egyes szám visszautal egy-egy régi, legendás előadó legendás felvételére, így ’találkozhatunk’ Ray Charles-szal, a Bill Evans-Tony Bennett párossal, Duke Ellington-nal, Cannonball Adderley-vel, John Coltrane-nal.

Két duett is szerepel az albumon: Laura Mvula-val a ’Good Morning Heartache’ című dalt éneklik közösen, mely Billie Holiday-t idézi meg, míg Gregory Porter-rel a Nina Simon féle ’Don't Let Me Be Misunderstood’-ot hallhatjuk.

Cullum nem csak kiválóan énekel, de remekül zongorázik is az összes dalban, játéka kiforrott és igazán jazz!

Mindamellett, hogy a műfaj tizenkét gyöngyszeme szerepel ezen a lemezen, sikerült kellőképpen populárisra is venni a hangot, így talán még több, eddig nem jazz rajongó jöhet rá, hogy tulajdonképpen a jazz is lehet igazán szórakoztató, és valódi értéket képviselhet egy nem szakavatott fül számára is.