Coltrane, Alice: Huntington Ashram Monastery-World Galaxy 2011. december 03., Dr. Gregorits János
Az „Impulse! Records” ötvenéves jubileumának kapcsán dupla-lemezeket adtak ki a label törzsgárdájának emlékezetes felvételeiből. Ezt hívják „Impulse 2 On 1“ sorozatnak. Ide tartozik ez az album is. (Hasonlóan a lemezpolcon nemrég szerepelt „El Chico“- hoz.) Az 1969-ben felvett „Huntington Ashram Monastery" volt Alice Coltrane (1937-2007) második önálló lemeze, a “World Galaxy” pedig ezt három további album elkészítése után követte, 1972-ben.
Alice Coltrane-nel, - illetve ahogy magát később hívta – Swamini Turiyasangitananda-val kapcsolatban mindig felmerül a kérdés, hogy egyáltalán vitte-e volna valamire, ha John Coltrane nem veszi feleségül. Az, hogy Coltrane 1965-ben őt ültette McCoy Tyner székére, nagy szenzáció volt, az ő halála után pedig az „Impulse!” tovább foglalkoztatta az özvegyet. Elhunyt férjének kedvelt partnerei: Pharoah Sanders, Reggie Workman, Jimmy Garrison és Rashied Ali társaságában készítette el első önálló lemezét.
A „Huntington Ashram Monastery"-hez Alice Coltrane (hárfa, zongora) ismét Rashied Ali-t hívta meg és mellette új partnerként Ron Carter-t (bőgő). Az album mind a hat kompozíciója tőle származik. Ezek a "Huntington Ashram Monastery", a "Turiya", a "Paramahansa Lake", a "Via Sivanandagar", az "IHS” és a "Jaya Jaya Rama". A címek is elárulják, hogy a szerző teljesen az indiai vallásfilozófia és életszemlélet hatása alá került, ezt akarta zenéjében is kifejezni, ötvözve az afro-amerikai zenei hagyományokkal, vagyis a jazz-zel. Úgy vélem, hogy ez utóbbi elsősorban Ron Carter-nek és Rashied Ali-nak köszönhetően volt jelen, mert Alice Coltrane hárfázása folyvást egyfajta vattacsomagba burkolta a muzsikát, megfosztva azt a jazzre jellemző sarkosságtól. Ron Carter erőtől duzzadó bőgőzése és Rashied Ali dobolása azonban ezen a ködfelhőn is áthatolt, amire a legjobb példát a „Turiya” szolgáltatja.
A „World Galaxy” a „My Favorite Things”-szel kezdődik és az „A Love Supreme”-mel végződik. Közöttük helyezkedik el három Alice Coltrane szerzemény, a „Galaxy Around Olodumare", a "Galaxy in Turiya" és a "Galaxy in Satchidananda". Az együttesben Alice Coltrane (hangszerelés, zongora, orgona, hárfa, tambura, ütőhangszerek), Reggie Workman (bőgő), Ben Riley (dob), Elayne Jones (timpani), Frank Lowe (szaxofonok, ütőhangszerek) és Leroy Jenkins (hegedű) a főszereplők, őket vonósok egészítik ki David Sackson koncertmester vezetésével. Ez már egy jóval sokrétűbb és erősebb lemez, mint az első, a muzsikusok közül Leroy Jenkins és Frank Lowe szereplését találtam legemlékezetesebbnek. Alice Coltrane zongoristaként és orgonistaként volt jó, hárfázásáról lényegében ugyanazt tudnám mondani, amit az első lemezzel kapcsolatban már megtettem. A „My Favorite Things” és az „A Love Supreme” a hallgatóságot mindig vonzó mágnesek, nyilván ezért is kerültek a korongra. Azt hiszem józan mérlegeléssel senki sem várhatta azt, hogy felül fogják múlni az egykori John Coltrane-féle interpretációt, ez nem is történt meg. Nehéz egy óriás árnyékával birkózni, de természetesen mindenkinek nyitva áll a lehetőség, hogy ezt megpróbálja.
