Clarke, Stanley: The Stanley Clarke Band 2011. április 21., Frey György

Azt hiszem, Stanley Clarke-ot nem kell bemutatni azoknak, akik szeretik a jazzt. Stanley Clarke-ot bőgősként és basszusgitárosként ismerhette meg a világ. Ez a lemez basszusgitáros lemez, bár az utolsó két számban (az utolsó ezen a lemezen a kedvencem) bőgőzik. Én valamikor a főiskolás éveim alatt azt tanultam, hogy kétféle basszusgitározás létezik: Jaco Pastorius és Stanley Clarke. Ez ezen a lemezen is bebizonyosodik. A hangszíne teljesen egyéni, egész máshogy nyúl a hangszerhez, mint mindenki más. A lemezt inkább a fúziós jazz jellemzi. Hallhatunk nagyon szép szólókat, virtuóz szólókat, nagyon izgalmas riff-eket. Minden stílusban otthonosan mozog és rengeteg ötlete van. Nem csak a saját hangszerében, hanem zenében gondolkodik. Remélem, még sok ilyen lemezzel ajándékoz meg minket. Persze szót kell ejteni a Band tagjairól is, akiknek Stanley Clarke (1951) kora alapján nyugodtan lehetne az apjuk is. Közülük a leghíresebb a japán zongorista hölgy Hiromi (Uehara - 1979), aki ezen a CD-n végig akusztikus zongorán játszik, mert az elektromos zongorát és a szintetizátort Clarke felfedezettje, az ukrán Ruslan (Sirota – 1980) szólaltatja meg. A dobos pedig az afro-amerikai Ron Bruner, Jr. (1987).