Childs, Billy: Rebirth 2018. január 31., Gáspár Károly
Billy Childs - Rebirth (Mack Avenue Records)
„Grammy-t neki! Ja, megkapta!”
Március 8-án ünnepli 61-ik születésnapját az amerikai zongorista, Billy Childs. Nos, a jeles napon nem csak ennek okán bonthat pezsgőt, hiszen az idei, 60-ik Grammy-díj átadón, „Best Jazz Instrumental Album” („Legjobb Instrumentális Jazz Album”) kategóriában az Ő lemeze nyert!
A nagy sikerű korong a „Rebirth” („Újjászületés”) címet kapta, mely -azt gondolom- arra utal, hogy Childs úgy igazából visszatért a gyökerekhez, a jazz fősodrásának műveléséhez.
A felvételen Steve Wilson alt- és szopránszaxofonozik, Hans Glawischnig bőgőzik (leírtam helyesen a nevét, hurrá!), és Eric Harland dobol. Claudia Acuna és Alicia Olatuja énekesnők egy-egy számban vendégeskednek („Rebirth”, „Stay”).
Nyolc dal hallhatunk a CD-n; hat Billy Childs kompozíció mellett, Michel Legrand klasszikusa, a „The Windmills of Your Mind”, és Horace Silver tán leghíresebb munkája, a „Peace” csendül fel.
Ha engem kérdeznek, a „Rebirth”-öt vérbeli modern mainstream anyagként kategorizálnám, finoman meghintve a napjainkban oly trendi „groove”-os lüktetéssel, melyet nagyszerűen hoz a ritmusszekció. De minden „track”-ben lelki mélységekbe utaztat minket Childs és csapata, feltárva előttünk teljes egészében, hogy ki-kik is Ők! A „dögösség”, a „stenk” és a jó értelemben vett szentimentalizmus kéz a kézben járnak a darabokon át. A zongorista-zenekarvezető nem „csak” azt kívánta (újra) megmutatni, milyen nagyszerű, „original” jazz játékos. Zseniálisan irányítja „fiait”, szelíden, de határozottan; így az is egyértelművé válik, mennyire szuper „főnök”!
Bevallom őszintén, eddig alábecsültem Childs-ot...! Úgy voltam vele, hogy ha ilyen típusú zongorázás, akkor Herbie Hancock, McCoy Tyner, Kenny Kirkland, vagy Joey Calderazzo. Őszintén szégyellem magam emiatt! Igazi nagy találkozásom Vele most, a „Rebirth” kapcsán történt, és rá kellett döbbenem -már az első szám közben-, hogy Billy Childs is ott van a közelében az előbb említett uraknak! Na persze, Hancock és Tyner „nagymacskák”, stílusteremtő művészek, akiket soha-senki nem tud überelni, de Childs a nyomdokaikon (is) lépkedve, bizony megalkotta saját univerzumát!
A „Rebirth” újabb bizonyíték afelől, hogy AZ IGAZI JAZZ ÉL! Hiába mennek el „poposkodni” külföldi és hazai jobbnál-jobb jazzisták (fényes zakó és napszemcsi elő), hiába mondják azt egyesek, hogy hagyjuk má’ a „sztenderdezést” meg a swinget (egyébként akarnák, de nem tudják csinálni...), hiába készítenek kismillió world music-crossover cimkével ellátott „minotaurus”-t, a tiszta, őszinte, alázatos jazz muzsika mindig utat tör magának, és elsöpör mindent!
Szívből gratulálok, Billy Childs, és még sok-sok ilyen „excellent” albumot kívánok Neked (jóvanna, önkényesen letegeztem...), és magunknak, mint a „Rebirth”!
Billy Childs: Rebirth (Mack Avenue Records 2017)
1. Backwards Bop
2. Rebirth
3. Stay
4. Dance of Shiva
5. Tightrope
6. The Starry Night
7. The Windmills of You Mind
8. Peace
Billy Childs - zongora
Steve Wilson - alt- és szopránszaxofon
Hans Glawischnig - bőgő
Eric Harland - dob
Claudia Acuna - ének (2)
Alicia Olatuja - ének (3)
Ido Meshulam - harsona (2)
Rogerio Boccato - ütőhangszerek (2)
