Chick Corea-Gary Burton Duo: Hot House 2012. március 18., Szaniszló Richárd

Corea fáradhatatlan. Örökké megújulásra képes, 16-ik Grammy győzelmét kivívó művész. A lemez nem búcsúzkodás, vagy nosztalgikus-érzelgős visszaemlékezés az elmúlt 40 év közös munkáiból.  Energiával teli szerzemények régi standard-ek, és virtuóz játék. Jól ismert standard számok Kurt Weill-től, Antonio Carlos Jobim-tól, Thelonious Monk-tól és Lennon & McCartney-tól (Pat Metheny és a Bartók Rádió híres Beatles-sorozata is népszerűsítette szerzeményeik). A Harlem String Quartet pedig Corea új „Mozart Goes Dancing” című szerzeményét adja elő, mellyel Corea ismét bizonyította, a hangfestés, hangszerelés avatott mestere. A régit új köntösben hallom, az újat pedig a megunhatatlan stílusban. Olyan ez a muzsika, mint egy jó fajta öreg bor íze, tudjuk, mit érzünk majd a szánkban, ha felnyitjuk a palackot és töltünk belőle. Értékállandóság, ragaszkodás valami biztoshoz? Akárhogy is, amikor minden változik is körülöttünk odakint, a fotelben ülve-hallgatva tudom, Corea és Burton zenéje a jól ismert hangképekkel festi majd be a szobát. (Rá is fér)
Közös muzsikálásuk sok hosszabb-rövidebb szólóval tarkított. Nem csak baráti beszélgetés a zene nyelvén. E 40 év közös életútja nem csak párbeszéd, olykor az egyik, olykor a másik mesélő belefeledkezik, elkalandozik a történetben. Emlékeztet nagyapám meséire a kandallónál. Ám itt két öreg (70.éven felüli!) barát beszélget, ahol bizony a másiknak is akad mondanivalója. És olyan korukat meghazudtoló hévvel, bölcsességgel teszik mindezt, hogy elhiszem, csak a lelkünket fogva tartó, örökölt köntösünk kopik meg kissé, míg a hangfestő ecset ugyanolyan játékosan táncol a hangszeren tovább. Ezt kapjuk útravalóul a lemezen.
Köszönjük Maestros!