Calderazzo, Joey: Live 2017. szeptember 05., Gáspár Károly
Joey Calderazzo Trio – Live (Sunnyside)
Számomra eddig a nagyszerű zongorista -Joey Calderazzo (1965)- neve Michael Brecker és/vagy Branford Marsalis quartett- jéhez kapcsolódott. Most viszont trió lemezzel rukkolt elő. Nagy érdeklődéssel kezdtem hallgatni a leginkább McCoy Tyner, Herbie Hancock és Kenny Kirkland játékának stílusjegyeit magán viselő billentyűs albumát.
Az első darab a "The Mighty Sword" címet kapta és Calderazzo szerzeménye. Be- bop elemeket felvonultató, uniszónós témáról van szó, melyben máris meggyőződhetünk róla, hogy kiváló ritmusszekciót választott a "zkv". Orlando Le Fleming bőgőzik (1976) és Donald Edwards (1966) dobol. Bevallom férfiasan, nem ismertem őket, de mostantól jobban odafigyelek rájuk, mert érdemes! Feszes mégis könnyed, laza tempót hoznak. Jó lenne kis hazánkban is sok-sok hasonló gördülékeny és a szólistára maximálisan odafigyelő párost hallani. ("Álom, álom, édes álom... ")
Nos, Calderazzo hozza megszokott formáját. Tüzes, energikus, modern, ugyanakkor a gyökereket is tiszteletben tartó improvizációt hallhatunk Tőle. Ugyanez mondható el másik saját dalával kapcsolatban is (" To Be Confirmed"). Viszont meglepést, újat nem hoz. Vagy kicsit később mégis...?
Gondolom nem volt nehéz kitalálnia a kedves Olvasónak; igen, a második számban érkezik a "szörprájz". (Úristen, ha meglennének a kis játékok, amik a "Kinder Meglepetés Tojás-okban" voltak, most egy nagyobb zsák lenne tele velük. De hová tűntek...? !) Szóval, Keith Jarrett gyönyörű kompozícióját, a "Rainbow"-t játssza Joey. Nem ez a vonulat, dallamvilág jellemző Rá. Azonban egy szép bevezetővel indítva bebizonyítja, nagy szív és lélek lakozik benne. Egy egészen más Joey Calderazzo-t ismerhetünk meg e dal kapcsán. Legutóbb Gonzalo Rubalcaba okozott ilyen élményt számomra, Charlie Haden "Nocturnes" című albumán közreműködve, ahol megmutatta, nem csak virtuózan és modernul tud zongorázni, hanem érzékenységgel is meg tudja tölteni szólóit. Nagy pillanat minden zenész életében, amikor egyfajta metamorfózison átesve lép színpadra és mutatja meg új arcát (a régi mellett) a Közönségnek.
De Calderazzo még tudja fokozni! Hiszen előadja a "The Meaning of the Blues"-t, mely triós formában talán Jarrett-től a leghíresebb. Hasonló felfogásban játssza Joey, mint a nagy Keith. Van egy olyan érzésem, hogy nem veti meg a Jarrett-Peacock-De Johnette felvételek hallgatását, szóban forgó talján-amerikai művészünk.
És Calderazzo még-még tudja fokozni! Itt egy Bill Evans szám a "Time Remembered". Középtempónál kicsit gyorsabb swing verzióban adja elő Joey, Orlando és Donald. Nagy élvezettel hallgattam és konstatáltam, milyen jól alakítja saját képére a kompozíciót Calderazzo. Ekkor jöttem rá igazán, nagyon kellett már ez az album a zongoristának és nekünk, akik szeretik játékát.
Hát ilyet, Calderazzo még-még és még tudja fokozni! A befejező dal a "Trieste", Paul Motian különleges szerzeménye. Azt már talán mondanom sem kell, hogy Keith Jarrett-tel játszották anno a "Byablue" névre hallgató lemezen. Filozófikus mélységekbe és légies magasságokba vezet minket Calderazzo. Szebbnél-szebb harmóniák simogatják fülünket, és jómagam még mindig csodálkozom, hogy az eddig teljesen más oldaláról megismert pianistát hallhatom így interpretálni.
Befejezésként egy igazán jó hír. Jövőre a Tavaszi Fesztivál keretében Magyarországra látogat Joey Calderazzo, és március 24-én a BMC Opus Jazz Club-ban fog koncertet adni ugyanezzel a trióval. Azt gondolom, a 2014-es év egyik legrangosabb jazz eseménye várható Gőz Lászlónak és Boginak (Bognár Tamás) köszönhetően.
Joey Calderazzo Trio : Live
1. The Mighty Sword (J. Calderazzo)
2. Rainbow (K. Jarrett)
3. To Be Confirmed (J. Calderazzo)
4. The Meaning of the Blues (B. Troup/L. Worth)
5. Time Remembered (B. Evans)
6. Triste (P. Motian)
Joey Calderazzo - zongora
Orlando Le Fleming - bőgő
Donald Edwards - dob
