Butler, Jonathan: Grace and Mercy 2012. október 19., Albert Zoltán
A dél-afrikai gitáros egy "ismerős figura" lehet sok néző/hallgató számára, ami természetesen nem véletlen. Egyfelől szólókarrierje 1977 óta tart (ekkor jelent meg első szólólemeze, 16 évesen), másfelől pedig rengeteg, ismert zenész mellett/mögött hallhattuk zenélni (Victor Bailey, Ramsey Lewis, Kirk Whalum vagy épp Grover Washington, Jr.). A karrierje mellett legalább annyira érdekes az élettörténete, az útja sok mindenre választ ad.
Dél-Afrikában született, az akkori, helyi, apartheid politika meghatározta életét és zenéjének mondanivalóját is, első lemezein elég markánsan megtalálható ez a téma. Tehetsége azonban kontinensekkel "arrébb" is feltűnt, a 80-as évek elején, jóval a dél-afrikai rendszer bukása előtt Angliába, majd Amerikába menekült. A beilleszkedés jól sikerült, a Jive kiadóhoz szerződött, majd 1988-ban kiadott "More Than Friends" lemezének slágere (Lies) egészen a Grammy-jelölésig jutott. A biztos amerikai kezdés után jött a folytatás nagylemezek formájában, a legutolsó a tizenhatodik a sorban.
A "Grace and Mercy" hamisítatlan Jonathan Butler hangulatokat közvetít, már a lemez elindulása előtt a gospel kórus hangját hallom és nem is csalódok, az első dalban (You're All That I Need) egyből ezzel indít a művész. Majd ezután hasonló jellegű dalok következnek, melyek alapvetően vallásos tartalmúak, legtöbbször a szöveg dominál, némileg a zene rovására. Az "egyformaságból" az "I Stand on Your Word" zökkent ki, hamár gospel, akkor végre egy erőteljes és nagy ívű dalt kapunk, rácáfolva az előzőekre.
Sláger nélkül nincs lemez, a Billboard és más slágerlistákat megcélozva, egy tempós, pop-os, a korábbiakkal ellentétben inkább életérzést közvetítő dalt hallunk (Don't Walk Away). Ezután visszatérünk az alap témához és szövegvilághoz, a zene ehhez a "Lay My Head on You"-ban R'n'B-sebbre sikerült, a "Trials" inkább smooth jazzesre, az "I Know He Cares" pedig egy "könnyfakasztó" szándékú ballada. A fináléban (Moments of Worship, Acoustic Reprise) Butler zenekar nélkül, egy szál gitárral hallható, utóbbiban pedig ismétli a lemez egyik legjobb énektémáját.
Az előző - kifejezetten pop-os - lemezéhez (So Strong) képest Butler most egy jóval egységesebb, ezáltal - véleményem szerint - sokkal hitelesebb anyagot mutatott meg a hallgatóságnak.
