Brunn, Andreas: Kaleidoscope Freedom 2014. december 23., Flór Gábor
For Free Hands - Kaleidoscope Freedom (Laika Records)
Ritkaság, hogy olyan külföldi lemez jut az ember kezébe, amit nem valami nagy nemzetközi kiadó gondoz. Leginkább véletlenül, vagy az alkotó saját keze által lehetséges ilyesmi. Most ez utóbbi történt, a zenekar vezetője, Andreas Brunn küldte el Maloschik Robinak a CD-t, aki aztán továbbította nekem. (Miután a világháló segítségével a JazzMa.hu-nak egyre szélesebb olvasótábora épült ki határainkon túl is, így talán nem meglepő, hogy a New York-i MoonJune Records mellett kaptunk már lemezeket bemutatásra többek között Hollandiából pályakezdő fiatal énekesnőtől, számomra tök ismeretlen indonéz fusion gitárotól (!) és most egy német gitárostól is... Persze csak azok az albumok kerülnek fel a Lemezpolcra, amelyek megütik a mértéket! - A szerk.)
Nem véletlenül, vagy pusztán marketing célzatból kaptuk a lemezt. A berlini fal ledöntésének 25. évfordulóján az NDK-ban fölnőtt (és 16 éves korában 4 hónapot nemzetbiztonságra veszélyes elemként börtönben töltött) zenekarvezető egy koncepció lemezt alkotott. A szerzeményei utalások élete legfontosabb állomásaira, a szabadság és az emberi értékek tiszteletének fókuszba állításával.
Az egyszeri hallgató számára persze nem könnyű ezeket a fogalmakat ráilleszteni egy instrumentális lemezre, nekünk nyilván minden hang mást mond, mint a szerzőnek, nem halljuk ki az utalásokat, amik számára evidenciák, talán csak a címek alapján lehet közelíteni, de még azok sem feltétlenül azt mondják nekünk, amit a szerzőnek. De ez nem is baj. A zene, a zenében megélt szabadság üzenete bárkihez eljuthat anélkül is, hogy szájbarágós magyarázatokat mellékelnénk hozzá. Azért persze próbálja minden lehetséges eszközzel irányítani fantáziánkat, mert a borítón is egyértelműsítő utalásokat láthatunk, a CD alatt a belső borítón pedig az East Side Gallery (amely a berlini fal emlékmúzeuma, 105 festménnyel, köztük sok magyar alkotással is) egy részletét. Ennek a részletnek különleges jelentősége van, a lemez utolsó szerzeménye is ezt a címet viseli. Az emlékmű az utóbbi években a vandalizmus miatt erősen romlásnak indult, megőrzésének fontosságára szeretnék fölhívni a figyelmet.
A zenekar berlini illetőségű nemzetközi kvartett. Az alapító Andreas Brunn gitároson kívül a mostani felállásban két bolgár zenész, Vladimir Karparov szaxofonos (szoprán és tenorszaxofonon játszik a lemezen), Georgi Donchev bőgős, valamint a görög Dimitres Christides dobos szerepel. A „Kaleidoscope Freedom” a második stúdióalbuma a kvartettnek, és igazi, mai hangvételű jazzlemez. Brunn szerzeményei korszerűek, izgalmasak, a számok felépítése is változatos. Bár a zenekarvezető gitáros, ez mégsem egy gitárcentrikus lemez, nem telepszik rá zenésztársaira, hallhatóan közös alkotómunka eredménye az elkészült 10 dal. Ez a közös, szabad munka az itt-ott fölcsillanó balkáni zenei elemeken, vagy ritmikai megoldásokon is tettenérhető, melyek nem kényszeresen, hatásvadász divatként, hanem természetes tartozékként illeszkednek a muzsikába. Mint ahogy nem lóg ki az egyetlen nem saját szerzemény, a „Blood and Honey” sem, mely egy bolgár népdal feldolgozása. Az itt-ott free-jazzbe (vagy effekt-zenébe) hajlás sem ízléstelen, hanem helyén van, hangulati elem, kizökkentés. Egységes, jól átgondolt, modern lemez, olyan, amit érdemes többször meghallgatni, mindig tartogat új felfedeznivalót. Azt nem mondom, hogy a suszterinasok is fütyülni fogják a dalokat, de nem is az a cél. Viszont ha már koncepciólemez, a szabadság érzete, dimenziói kiérezhetők a dalokból, tehát ebből a szempontból a célját elérte.
Külön érdemes kiemelni a hangzást: nagyon jól kevert, jól szóló CD a „Kaleidoscope Freedom”. A felvételek az egykori NDK rádió stúdiói helyén működő díjnyertes Sonic-Impulse stúdióban készültek Berlinben, a hangmérnök pedig Sebastian Ohmert volt.
Aki kíváncsi, bele is hallgathat: https://soundcloud.com/andreas-brunn/kaleidoscope-freedom-1
