Bradley,Cindy: Bliss 2014. június 16., Albert Zoltán
Cindy Bradley – Bliss (TRIPPIN & RHYTHM)
Az amerikai trombitás hölgy (1977) talán már nem teljesen ismeretlen a Jazzma.hu olvasóinak, hiszen előzö nagylemezéről (Unscripted) beszámoltam itt, az újság hasábjain. A tengerentúlon egyfajta "rising star" titulussal emlegetik őt a smooth jazz műfajban, ami nem véletlen: május végén a negyedik nagylemezét jelentette meg, "Bliss" címmel.
Az előző anyag némileg "sötétebb" és elektronikusabb világával szemben itt a kezdés (Button Legs) egy tradicionálisabb, egyben pozitívabb irányt sejtet, ugyan a programozott alapok dominálnak, de a hangzás mégis kereknek mondható. A címadó "Bliss" egy pihentetőbb szerzemény, itt a hangulat fontosabb, a téma nem igazán fülbemászó. A "Riverside Jive" a korábbi lemez "slágerére" (Massive Transit) hasonlít, melyben némi Herb Alpert-es íz is érződik, de összességében kifejezetten mainstream dal, egyszerű zenei fordulatokkal és egy felejthető szaxofonszólóval.
A "Squeeze Me" egy Duke Ellington kompozíció feldolgozása, kissé jazz-esebb hangszereléssel, majd egy éles váltással a diszkó korszakot idéző "49th & 6th" szólal meg. Itt szintén jó az alap, de a téma nem markáns, emiatt nem marad sokáig az emlékezetünkben. A "Could It Be You" a kellemes háttérzene funkcióját tölti be, a "Comin Home to My Baby" pedig egy újabb váltás, a blues-os, Motown-os hangzás irányába. Ebben érezhető egy konkrétabb karakter, ami - véleményem szerint - a lemez egyik legjobb számává emeli ezt a szerzeményt. A "Lost and Found" egy újabb "oldás" a tradicionális irány képviselője, a "Sharp Strut" ugyanennek a funk-kal dúsított változata, mely az élő koncerteken szólalhat meg jól. Viszont nem hiányozhat egy ballada sem, így zárásként a "God Bless the Broken Road" hangzik el, elbúcsúzva a hallgatóktól.
A jazzlisták minden bizonnyal szeretni fogják ezt a lemezt (olyannyira szeretik, hogy június 14-én szombaton egyből a New York-I Jazzlista 5. helyén nyitott…), mert hangzását tekintve nem lóg ki igazán semelyik irányba sem, vegytiszta smooth jazz-ről van szó. Ennek ellenére több élő hangszert és minőségibb szólókat szívesen hallgattam volna a lemezen, hiszen a dalok jó része megadta erre a lehetőséget.
