Bradlee, Scott: Historical Misappropiation 2015. április 14., Dennert Árpád

Scott Bradlee & Postmodern Jukebox - Historical Misappropiation (Mudhut Digital)

A New York-i jazz lista elején tanyázó album mostani írásom alanya. (Konkrétam a hét nagy előrelépője, hisz szombaton reggel a 14. helyről felugrott a 6-ikra ez a múlt ősszel piacra dobott CD! – A szerk.)

Amennyire utána tudtam olvasni, a címben szereplő zenekar nem egy létező banda, inkább Scott Bradlee (1981) zongorista-komponista-hangszerelő által a különböző projektekre éppen összehívott emberek sokasága. A névsor illusztris és hosszú, pop és jazz zenészek egyaránt helyet kapnak benne. Innen már sejthető, hogy a „Historical Misappropiation” címet viselő album nem tisztán jazz lemez. Bradlee remek zongorista, a ragtime-tól a swing-en át sokféle stílusban otthonosan mozog. Postmodern Jukebox néven megjelent lemezein kivétel nélkül popzenét hallhatunk, melyet ízlésesen kever a jazz-zel, ragtime-mal, vagy egyéb jazzes dolgokkal.

A hangszerelések jók, a zenészek remekül játszanak, az énekesek pazarul énekelnek, külön tetszik, hogy főleg a tradicionális hangzás kerül előtérbe. Kár, hogy ez ebben a formájában szerintem nem jazz! Egyfelől meg is értem a Bradlee-hez hasonló módon ténykedő muzsikusokat, hiszen valamivel meg kell fogni a közönséget, másfelől viszont vérzik a szívem, hiszen ha csak egy kicsit is máshogy nyúl a dalokhoz, egy nagyon klassz, igazi jazz lemez születik. Így is nagyon jó a lemez, de leginkább a tömegeknek szól és rádióbarát is egyben.

Az egyetlen reményem, hogy az efféle "jazzy" lemezek miatt előbb-utóbb kicsit feljebb értékelődik a rendes jazz is.

Mindezekkel együtt szívesen ajánlom az albumot a jazzkedvelő, laikus hallgatóság figyelmébe, garantáltan jól fognak szórakozni!