Bollani, Stefano: Sheik Yer Zappa 2014. december 16., Dr. Nagy Sándor

Stefano Bollani - Sheik Yer Zappa (Universal Music – Universal Hungary)

1. A Cosmik Intro
2. Cosmik Debris
3. Bobby Brown Goes Down
4. Blessed Relief
5. Male Male
6. Bene Bene
7. Eat That Question
8. Peaches en Regalia
9. Uncle Meat

Stefano Bollani - zongora, elektromos zongora, ének
Jason Adasiewicz - vibrafon
Josh Roseman - harsona
Larry Grenadier - bőgő
Jim Black – dob

Koncertfelvétel, 2011-ben rögzítették; hat Zappa kompozíció mellett kettő Bollani, egy Bollani-Adasiewicz szerzemény. (A cím utalás Zappa egyik legnépszerűbb lemezére, a "Sheik Yerbouti"-ra - ez egy szójáték: a "Shake Your Body"-ból "torzítva".)
Nagyon örültem, amikor megkaptam a CD-t, hogy írjak róla - egyrészt, mert ifjú korom kedvence volt Frank Zappa (lényegében teljes a gyűjteményem); másrészt, mert egy Enrico Rava-Stefano Bollani lemezt (The Third Man, ECM, 2007) régóta szívesen hallgatok. Aztán megláttam a közreműködőket, és az izgalom tovább fokozódott. Sajnos, a várakozás öröme csak addíg tartott, amíg a CD-t fel nem tettem... Pedig még a számok címei is ismerősen csengtek - bár rég hallgattam utoljára Zappa-t. Sőt: több (régi) kedvencem is szerepel a lemezen. De menjünk sorjában.
Szép bevezető zongoraszólóval kezdődik a koncert - ezzel nincs is semmi baj. Jön a zenekar a "Cosmik Debris"-szel (Apostrophe, 1973) - tűrhető, de az eredetihez képest "nehézkes", a végén érthetetlen, hosszadalmas átvezetéssel a "Bobby Brown"-ba (Sheik Yerbouti, 1979) - hát, ezt nem kellett volna! Az ének hamis (Bollani), Adasiewicz szólója nem rossz, de a többiek mintha elrontanák, Bollani az énekével nem csak mintha...
Egyik régi kedvencem következik, a "Blessed Relief" (The Grand Wazoo, 1972), Grenadier hosszú, bevezető bőgőszólójával - ígéretes kezdés, jók a többiek is, itt összeáll a kép: még a hangulat is emlékeztet a múltra. Ugyanakkor a hangzás modern. Talán a CD legjobb felvétele. Két rövidebb "nem Zappa" jön - beleillenek a Mester zenei világába, de valahogy mégse.
"Eat That Question", újra a "The Grand Wazzoo"-ról: pont a lényeg hiányzik (az eredetin George Duke játszik...), a lendület, az érzés, és még nem sorolom, hogy mi. "Peaches en Regalia" (Hot Rats, 1970) – virtuóz zongoraszóló, de nem több. Az "Uncle Meat" (1969) címadó témája a záró szám: ez akár az eredetin is rajta lehetne, "zappás" megszólalás, jók a szólók is, aztán a közepétől "elfárad".
Kíváncsi lennék, hogy az "öreg" Zappa-rajongók mit szólnának a lemezhez? Vagy ez nem is érdekes, csak a hangszertudás a lényeg? Nem hiszem!
Frank Zappa (1940-1993) nagyon fiatalon hunyt el, de jelentős életművet hagyott ránk. Azt gondolom, hogy ne ezzel a CD-vel emlékezzünk Rá...