Blom, Jasper: Polyphony 2019. április 17., Kolta Péter
Jasper Blom Quartet - Polyphony (Live at the Bimhuis with Bert Joris, Nils Wogram) (Whirlwind Records 2019)
Jasper Blom - tenorszaxofon
Jesse van Ruller – gitár
Frans van der Hoeven – bőgő
Martijn Vink – dob
Bert Joris – trombita
Nils Wogram – harsona
Jasper Blom holland szaxofonos játéka valahol a hardbop és a szabad improvizáció határán mozog. Olyan muzsikusokkal dolgozott együtt, mint Lee Konitz, Chet Baker, Nat Adderley, Bob Brookmeyer, George Duke, Randy Crawford. Rendszeresen szerepel a világ legnagyobb jazz fesztiváljain. Nem csak szólistaként, hanem zeneszerzőként is elismert muzsikus. Mindemellett tanít az amszterdami konzervatóriumban.
Nagyon jó ritmusszekcióval érkezett a Bimhuis klubba, ahol felvették a dupla albumot.
Frans van der Hoeven bőgős zenélt többek között Dee Bridgewater, Toots Thielemans, Clark Terry, Woody Shaw, Barney Wilen, Jack DeJohnette, Eivind Aarset társaságában. Zeneszerző, hangszerelő, multi instrumentalista – igen nagy kaliberű zenész.
Martijn Vink nagyon sokoldalú dobos, játéka sokrétű, rendkívül izgalmas, határozott, kifinomult.
A gitáros Jesse van Ruller a jazzgitárosok egyik legkiválóbb egyénisége. 1995-ben a Thelonious Monk verseny győztese volt, azóta nagyon sokfelé hívják és természetesen saját anyaga is van. Zenekarvezetőként öt albuma jelent meg.
A dupla album első lemeze egy dal kivételével swing lüktetésű, szemben a második lemezzel.
Nagyon változatos, dinamikus anyagot ad elő a quartet. 2016-ban készült élő lemezfelvételről van szó, de stúdióminőségben játszik a zenekar. Nagyon jól szól, több eszközön is hallgattam, az autós lejátszótól a minőségi asztali lemezjátszóig, nagy hangfalon.
A csapat vendége a belga Bert Joris trombitás. Játszott többek közt Lee Konitz, Charlie Mariano, Woody Shaw, Hank Jones, Mel Lewis, Jimmy Cobb, Marc Johnson, Tóth Viktor együtteseiben, de nagyon sokat komponál big band, szimfonikus zenekarok, filmek számára.
A kompozíciókat hosszú, összetett hangszerelések jellemzik. Súlyos, szekundsúrlódásokkal, ellenpontokkal tűzdelt felrakások szólnak sokszor percekig, a szólók alatt is. Ritka a nyugodt pillanat. Amikor azt hittem, hogy egy szóló erejéig levegőhöz jut a hallgató, kisimul a zenekari játék, akkor bekúszik egyre több teret kérve és foglalva magának a szaxofon, trombita, vagy gitár, illetve a ritmusszekció húsbavágó, közös menetelése.
Több dal a bőgő játékával indul, majd ebből építkezve tör elő a modern, disszonáns, polifonikus téma, zenekari és egyéni játék. Számomra nagyon tetszik a francia reneszánsz dal, a „Homme Armé” bevezetője. Frans van der Hoeven bőgőzésére mély, izgalmas tartalom zene jellemző. Szólói is lekötik a figyelmet, nincs fölös hang, öncélú futam bennük, mondanivaló annál inkább.
Különdíjat adnék Jesse van Ruller gitárosnak. Játéka kristálytiszta, az enyhén torzított, koszos jazzgitáron is. Szólói mesteriek, modern, egyéni módon és nagyon tudatosan felépítettek. Kíséretei pedig önmagában is izgalmasak. Előszeretettel és ízlésesen használ tremolo effektet – szerintem fantasztikus zenész. A lemez csúcspontja számomra a „Beatus Vir” című kompozíció. A hatperces műből közel két percig a témát halljuk egyszer az elején, majd a végén. A többi pazar gitárjáték.
A másik lemez is koncertfelvétel, ahol Nils Wogram harsonás a vendégművész. A német fúvós New York-ban, Kölnben tanult klasszikus és jazz zenét. Azóta huszonhárom lemezt adott ki saját neve alatt!
Alapvető különbség az első albumhoz képest, hogy a quartet itt egy kivételével nyolcados zenét játszik. Amíg a másik lemezen fajsúlyos, filozofikus témákat hallhatunk mainstream alapokon, addig itt ritmikusabb, izmos, sodró erejű „ereszd el a hajam” dalok söpörnek végig. Sokszor használnak effektezett hangot, több dal free játékkal indul, majd kromatikus uniszónók teszik próbára a lemezjátszót. Ha az első lemez kissé viharos körhinta volt, akkor ez egy vadul vágtató hullámvasút. Mégis, a szólók megkapták azt a teret, amiben szépen építkezhetnek.
A koncertfelvétel itt is bőgőjátékkal indul és több számban élnek ezzel az építkezési lehetőséggel. A „Least of Your Worries” dal free összjátékkal indul feszes ritmusszekcióval alászolgálva. A téma dupla érzetben szólal meg, eszelős, földbe döngölő, majd nagyon penge gitárszólóval folytatódik. A végén fergeteges szaxofonőrület fokozza a kompozíciót, ami végül megnyugszik és kisimultan tér vissza medrébe.
Nagyon érdekes a „Monk Fish Cleopatra” című dal. Meghangszerelt, bizarr hangjáték szól.
A „Whirl” is nagyon tetszik. A harsona eleinte gitárkísérettel, majd trióban, a ritmusszekcióval trióban játszik nagyon izgalmasan.
Azt gondolom, hogy ha ötvenszer meghallgatnám a lemezt, akkor is találnék benne újdonságot. Nehéz megemészteni, felfogni a hangszereléseket. De ez ennek az albumnak a szépsége. Hibátlanul zenél a csapat, biztosan megnézném, meghallgatnám őket élőben. Kitűnő zenészek, nagyon intelligensen játszanak nem könnyű muzsikát.
