Bennett, Tony: Viva Duets 2012. november 11., Vörös Janka

A 86 éves Tony Bennett nem, hogy nem nyugdíjas, de életkedvét és energiáját bárki megirigyelhetné. A mára már élő legendává váló jazzénekes újabb duett lemezzel rukkolt elő, melyre a mai nemzetközi popszakma ismert énekesei mellé (lehet, hogy csak számomra) kevésbé ismert latin előadókat válogatott össze, mely a jazz standard-ekben egészen érdekes világgá vegyül.

A dalokon belül majdnem végig váltakozik a szöveg nyelve, az angol a spanyollal keveredik, sőt Tony Bennett nyugodt, ízes, elegáns éneklésétől sokszor más stílusú éneklés összeér a jazz-zel. Szóval tökéletes motivációt érzek a vendégekben, melyet bizonyára Tonytól kaptak.

A korong dalai duett partnerenként kellemesen megleptek, nem számítottam sok előadó esetében ilyen kiegyensúlyozott, stílusos éneklésre, hiszen nem jazzénekesek. Emellett a kitűnő hangszerelés is tovább növeli a lemez értékét.

Tetszett a „The Way You Look Tonight”, melyben nagyon finom ívek nyíltak a kezdetben spanyol nyelvű témával Thalía-tól, majd Tony Bennett megszokott stílusával visszazökkentette saját swinges medrébe a dalt, ami a szám végére a két szólamban teljesedett ki.

A harmadik dalt Bennett nem bízta a véletlenre, ugyanis a „nyíltan” titkos aduászt, Christina Aguilera-t választotta partneréül egy kiváló swingbe.

A nekem egyik legjobban tetsző dal Marc Anthony közreműködésével a „For Once in My Life” volt, ugyanis itt a két énekes tökéletesen kiegészíti egymást. Anthony szép széles ívű, érzelmes, bár kicsit néha már csöpögős énekléséhez kiválóan passzol Bennett (a szó legjobb értelmében) tárgyilagos, egyszerű, de rettenetesen húzó ritmizálása, és könnyedsége.

A kedvencem viszont a „Who Can I Turn to” volt, amivel Gloria Estefan-ban rendkívül kellemeset csalódtam. Ugyan eddig is szerettem a dalait, de nem gondoltam volna, hogy a jazz ilyen közel áll hozzá. Kicsit Rosemary Clooney-ra emlékeztet sötét, elegáns, mesélő hangszínével. A lemez gyöngyszeme ez a dal, mely szerintem akármilyen más „tényleg” jazz lemezen megállná a helyét.

Ez az album –szerintem- visszatérés lehet Tony Bennett-nek a gyökereihez, bár ugyan Ő olasz felmenőire lehet büszke, de a latin mentalitás tüze, szenvedélye és életigenlése tagadhatatlanul közel áll hozzá.

A lemez nekem nagy meglepetés volt, nagyon kellemes volt hallgatni is, ajánlom a vasárnapokra!

(Csak mellesleg fűzöm hozzá, tegnap óta ez a Number One jazzalbum New Yorkban! – A szerk.)