Beirach, Richie: Live at Birdland New York 2017. április 07., Gáspár Károly
Richie Beirach - Live at Birdland New York (ACT - Hangvető)
„Sztárok hakniban...”
Idén ünnepli 70-ik születésnapját Richie Beirach zongorista, és szintén egy szép, kerek évfordulót könyvelhet el -szám szerint az ötvenedik „birthday”-t- a német hegedűs, Gregor Huebner.
Beirach életrajzában igen imponáló „dógokat” olvashatunk, hiszen -többek között- játszott Chet Baker, Stan Getz és Dave Liebman zenekarában is. Huebner kapcsán abszolút „szűz” vagyok; az interneten talált információkból viszont kiviláglott számomra, hogy jónéhány albuma jelent meg eddig, és Beirach-kal rendszeresen kollaborálnak.
Az ACT kiadó a „szülcsinapcsisok” tiszteletére most jelentette meg a 2012 augusztusában, a New York-i Birdland-ben adott két koncertjük kivonatát. Ezen alkalmakkor Beirach és Huebner partnerei Randy Brecker trombitás, George Mraz bőgős és Billy Hart dobos voltak. Nem rossz csapat!
Hat dalt tartalmaz a korong. Kezdésként az egyik legismertebb jazz standard, a „You Dont’t Know What Love Is” (Gene de Paul) csendül fel, majd a Bartók Béla előtt fejet hajtó darab, az „Around Bartók Bagatelle #4”, mely Beirach és Huebner közös munkája. Ezeket követi J.S. Bach gyönyörű melódiája, a „Siciliana” feldolgozása. Aztán Huebner mutatja meg -immáron önálló szerzőként- képességeit az „African Heartbeat” kapcsán. Ugyanezt teszi az ötödik „track”-ként felhangzó „Elm”-ben Richie Beirach. A CD záróakkordja egy Coltrane klasszikus, a „Transition” interpretációja.
Nos, már a „Judontnó” első másodpercei alatt kezdtem kissé szorongani, feszengeni, miközben a hangfalak kérlelhetetlenül ontották magukból a sűrű, „busy” harmóniákat, ritmusokat. Egyfajta „csapjunk bele a lecsóba” metódust észleltem. Beirach nagyon (!) staccato-s billentése kalapácsként csapott fejembe. Szegény Randy Brecker érezhetően nehezen talált bele a „megerőszakolt”, „szétritmizált” témába. Az egyébként zseniális ritmusszekció pedig egyfajta sztoikus nyugalommal elkezdte a zongorista által követelt „őrjöngést”...
Beirach minden hangja, megmozdulása kapcsán nyilvánvalóvá vált, hogy McCoy Tyner útján szeretne járni. Azonban esetében ez abban nyilvánul meg, hogy jó élesen üti meg a hangszert, és -valljuk be- egyszerűen szétveri azt...
Hogy Huebner-t is „megdícsérjem”, csak annyit: kis hazánkban többen is -zenész szlengben fogalmazva- „a szemét kihegedülik” jazz vonalon!
És ez a további dalokban szintén így megy, így folytatódik. A Bach darab indul némileg ígéretesen egy hegedű bevezetővel, aztán a téma viszonylag nyugodtan hangzik el. Na de aztán jön Beirach, oszt ad a billentyűknek...
Kedves Olvasóink! Akik megtisztelnek azzal, hogy rendszeresen olvassák kritikáimat, észrevehették: nem vagyok egy szőrösszívű, a kákán is csomót kereső típus. De most -a „Live at Birdland New York” hallgatása közben- folyamatosan az járt az eszemben, hogy mennyivel jobb, kifinomultabb albumokkal állnak elő magyar jazzisták, és mégsem jut el negyed annyi emberhez sem művészetük, mint például Beirach, vagy Huebner öncélú „izéje”...
Nem tudom van-e „Mazochizmus Világnapja”; ha igen, mindenképpen ajánlom a szervezők figyelmébe a Richie Beirach és Gregor Huebner fémjelezte „Live at Birdland New York”-ot...!
Ui. Randy Brecker-t, George Mraz-t és Billy Hart-ot természetesen továbbra is a jazz legendás alakjai közé sorolom, imádom zenéjüket, egyéniségüket! Csak hát, nekik is meg kell élniük valamiből...
Richie Beirach & Gregor Huebner: Live at Birdland New York (ACT 2017)
1. You Dont’t Know What Love Is
2. Around Bartók Bagatelle #4
3. Siciliana
4. African Heartbeat
5. Elm
6. Transition
Richie Beirach - zongora
Gregor Huebner - hegedű
Randy Brecker - trombita
George Mraz - bőgő
Billy Hart - dob
