Bates, Django: The Study of Touch 2017. december 20., Gáspár Károly
Djano Bates - The Study of Touch (ECM/Hangvető)
„Angol, svéd, dán; elismertek ők, méltán!”
Sokszor hallottam már Django Bates nevét, de muzsikájával valahogy nem futottam még össze. Gondolom, nem vagyok egyedül azzal, hogy keresztneve hallatán a legendás gitáros, Django Reinhardt, és több western film főhőse -csak simán- Django jut eszembe. Na de kérem, Bates egy angol multi-instrumentalista, ami ugye azt jelenti, hogy több hangszeren kiválóan játszik. A többek között tenorkürtön is jól kiigazodó művész, ezúttal -a talán első számú hangszerének nevezhető- zongorán villantja meg tudását, az ECM által gondozott „The Study of Touch” címet viselő korongon.
Trió lemezről van szó, melyen Django Bates partnerei: Petter Eldh bőgős Svédországból, és Peter Bruun dobos, Dánia színeiben. (Tudom, kissé sok futballmeccset, és egyéb sportközvetítést nézek, sorry!) Kilenc kompozíció csendül fel a pianista-zenekarvezető által fémjelezve, de Charlie „Bird” Parker egyik klasszikusa, a „Passport”, és egy Iain Ballamy (brit szaxofonos, zeneszerző) munka, a „This World” is bekerült a „track list”-be.
A Manfred Eicher által vezetett ECM -néhány kivételtől eltekintve; például a Keith Jarrett Trio standard-es felvételei- a novumokat, a megszokottól eltérő zenei világú művészek anyagait preferálja. Így aztán nem lepődtem meg a „The Study of Touch”-ot hallgatva, hogy a mondhatni megszokott stílusjegyek tárultak füleim elé. (Hölgyeim és Uraim, az Év képzavara-díj győztese: Gáspár Károly!) Gondolok itt a szabad zene erős hatására, a melankóliára, amely időnként szentimentalizmusba csap át, és a fel-feltűnő mainstream elemekre. A dalok között bizony nagyon figyelnem kellett, mikor történik váltás, ugrás a következő „track”-re, mert hömpölyögnek egymásba fonódva a számok.
Úgy vélem Django Bates játéka egészen különleges elegye Keith Jarrett és Paul Bley stílusának, de „bejön a képbe” egy kis jóféle Lyle Mays is (nagy örömömre). A címben szerepelő „touch” -tehát érintés, tapintás- zongorista fejemmel gondolkozva az oly fontos billentés jelentését hordozza számomra. Rendkívül érdekes megfigyelni, hogy bizonyos részekben kissé éles, staccato-s, azonban többnyire finom, kötött -szívemhez közel álló- billentéssel szólaltatja meg a hangszert a nagyszerű angol művész.
Trióként -ahogy mondani szokás- teljesen együtt lélegeznek Bates-ék. Az improvizációk kísérete közben Eldh-től és Bruun-tól (vagy -től?) olyan támogatást, „lereagálást” kap, amire minden szólista vágyik! Bevallom őszintén, nem tudom, hogy egy régóta összeszokott, vagy első alkalommal stúdióba vonuló hármasról beszélünk, de az tuti, hogy érdemes Nekik felkiáltanunk a régi szlogent: Maradjatok együtt!
Egy újabb tipikus ECM lemez, és mégsem tudja az ember sosem megunni ezt az univerzumot, ezt a hangzást, ezt az energiaáramlást! Herr Eicher most sem fogott mellé, így hát én sem tehetek mást, mint, hogy ajánljam figyelmükbe Django Bates Belovéd „The Study of Touch című új albumát! (Férfiasan elárulom, nem tudom, mit keres a borítón a „Belovéd”... Művésznév, vagy a formáció neve?)
Kedves Olvasóinknak, Maloschik főszerkesztő úrnak, és a jazzma.hu minden munkatársának áldott, békés karácsonyt, és boldog, jazzben (is) gazdag újévet kívánok!
Django Bates Belovéd: The Study of Touch (ECM 2017)
1. Sadness All the Way Down
2. Giorgiantics
3. Little Petherick
4. Senza Bitterness
5. We Are Not Lost, We Are Simply Finding Our Way
6. This World
7. The Study of Touch
8. Passport
9. Slippage Street
10. Peonies as Promised
11. Happiness All the Way Up
Django Bates - zongora
Petter Eldh - bőgő
Peter Bruun - dob
