Barron, Kenny: The Art of Conversation 2014. október 29., Gáspár Károly
Kenny Barron-Dave Holland - The Art of Conversation (Impulse! – Universal Hungary)
"Kettecskén"
A duózás műfaja külön kategóriát jelent a jazz zene területén (is). Azt gondolom, még a szóló koncerteknél, vagy a lemezek készítésénél is nehezebb feladat, ha két muzsikus "hiányos" ritmusszekcióval, illetve rendhagyó felállásban fog neki a munkának. Így hát -mint annyi más esetben- igazán magas színvonalú duetteket csak a legnagyobbak előadásában hallhatunk/hallhattunk. Hogy a legutóbbi -ilyen jellegű- zseniális produktumot említsem, kétalbumnyi anyag jött össze Keith Jarrett és Charlie Haden jóvoltából ("Jasmine", "Last Dance"). Több már sajnos nem lesz...
No de, most két -szintén legendás jazzista- fogott össze, és készítette el a "The Art of Conversation" című felvételt. Kenny Barron zongorista és Dave Holland bőgős voltak a vállalkozó szellemű művészek, akik elhatározták, hogy "drumless" vesznek fel tíz dalt a New York-i Avatar Stúdióban, 2014 márciusában. Ikonikus alakokról beszélünk. Szinte lehetetlen felsorolni kikkel játszottak együtt, milyen jazztörténeti jelentőségű formációk tagjai voltak. Kettejükkel kapcsolatban csak egy-egy példa erre: Kenny Barron -minden idők egyik legjobb tenorszaxofonosának- Stan Getz-nek volt hosszú évekig pianistája, Dave Holland pedig magával "őfelsége" Miles Davis-szel játszott -többek között- Chick Corea, Keith Jarrett, Gary Bartz és Jack DeJohnette társaságában.
"Társalkodónőt felveszünk"
Hát igen, jó lenne olyan szinten "zenei párbeszédet" folytatni, ahogyan ezt Barron és Holland teszik. Igen ám, de Nekik olyan "társalkodonők" álltak rendelkezésükre, mint az előző bekezdésben említett zsenik. (Úgy vélem, történelmi pillanat, hogy valaki Miles Davis-t vagy Stan Getz-et társalkodónőként aposztrofálja. Büszke vagyok magamra!) Szóval a lemezen három Kenny Barron és négy Dave Holland kompozíció hangzik el. Ezeken kívül Charlie Parker, Thelonious Monk, és Billy Strayhorn "tárházából" szemezgettek Barron-ék.
Elindítva a korongot a "The Oracle" című Holland által megálmodott dallamban fürödhetünk. Némileg John Coltrane hatását véltem felfedezni az energikus, latinos lüktetésű darabban, mely méltó kezdése, egy ilyen "nagyágyúk" által fémjelzett albumnak.
Testvériesen elosztva, második számként Barron-tól a "The Only One" következik. Egyfajta tisztelgés a "csodabogár" Monk előtt. A téma "mímeli" a Thelonious mester által jegyzett "Well You Needn't"-et. De Barron olyan ízléssel, fantáziával alkotta meg az "Egyetlent", hogy önállóan is abszolút "megél" a közép tempójú swinges, jó hangulatú melódia.
Hirtelen beborul az ég, könnyezni kezdenek a felhők. Legalábbis így érezhette Kenny Barron, amikor megírta balladáját, a "Rain"-t. Gyönyörű dallamok és harmóniák, feldobva azzal a "csellel", hogy a témát bőgőn hallhatjuk. Nyugalom, nem Barron-tól, Dave Holland interpretálja.
Egy viszonylag ritkán játszott Charlie Parker jön, a "Segment". "Medium fast" metrumú, moll-os remekmű. Barron egy picit modernebb arcát is megvillantja, "kvártos" figurákkal operálva.
A nemrégiben elhunyt kiváló trombitásra emlékezve komponálta Dave Holland a "Waltz for Wheeler"-t. Vele is sokat muzsikált a bőgős. Természetesen némiképp hasonlít a Wheeler-től származó darabokra. Szép gesztus Holland részéről, és igen jól sikerült a szám, nem különben a "track".
A "copy" után itt egy eredeti, azaz Monk-tól az "In Walked Bud". A jól ismert számot úgy adják elő, hogy egyszerűen feleslegesnek tartom elemezni; szerintem érteni fogják a kedves Olvasók, ha csak annyit írok: yeah!
Ami Barron-nak a "Rain", az Holland-nak az "In Your Arms". Azaz, most egy ballada a basszistától. Szívet melengető bevezetővel indul Barron-tól, aztán körülvesz minket az a bensőséges atmoszféra, amelyet a szépséges melódia teremt. Egy bőgősnek is lehet szíve, legalábbis Amerikában így van ez... (Mégha angol is az illető…)
Nem tudom, kiről mintázta Dave Holland a "Dr. Do Right" című dalát, de nagyon jó orvos lehet. Amolyan "pozitív bossa-nováról" beszélünk, lehetőséget nyújtva a duó tagjainak, hogy játékosan "rázzanak" nagyokat. Há' mondjuk, máskor sem "erőből" játszanak hatalmasakat...
A kilencedik számra talán valamiféle "bossa rivalizálás" tört ki a két művész között, mert a "Seascape" gyakorlatilag az "ikerpárja" a "Dr. Do Right"-nak. Latin, meg minden. De azé' jó ez is.
És akkor a végére újra egy kis szentimentalizmus. Billy Strayhorn (sőt Duke Ellington is "benne volt") "Daydream”-je zárja a "párbeszédet". Olyan -jó értelemben vett- mélységekbe jut el Barron és Holland, melyhez egy élet tapasztalata, bölcsessége szükségeltetik. Nekik bőven megvan.
"Ne töröld le port!"
Ne bizony! Hiszen szükség van arra a "piszokra", ami Barron játékának sajátja. Ettől borzongok meg kellemesen, ettől "dögös", ettől élő legenda. Örvendezzünk feleim, hogy még köztünk van és aktív, egy ilyen nagy formátumú, sokat látott zongorista, akinek minden hangjából "ömlik" a jazz!
Dave Holland más beállítottságú, virtuózabb muzsikus, mint Barron. Mégis tökéletes párt alkotnak, mert tisztelet, szeretet, és maximális -magyartalanul fogalmazva- "odafigyelés" van közöttük. Bár sokszor érezném kis hazánkban is ezt...
Ja igen, kötelező darab a "The Art of Conversation"!
Kenny Barron - Dave Holland: The Art of Conversation (Impulse! 2014)
1. The Oracle
2. The Only One
3. Rain
4. Segment
5. Waltz for Wheeler
6. In Walked Bud
7. In Your Arms
8. Dr. Do Right
9. Seascape
10. Daydream
Kenny Barron - zongora
Dave Holland - bőgő
