Barron, Kenny: Concentric Circles 2018. szeptember 20., Gáspár Károly
Barron, Kenny: Concentric Circles (Blue Note)
„Nagy körök!”
Az 1943-as születésű Kenny Barron a jazz egyik élő legendája. A zseniális amerikai zongorista hosszú karriere során - többek között - olyan nagyágyúkkal dolgozott együtt, mint Sonny Stitt, Eddie „Lockjaw” Davis vagy Stan Getz. De „sideman”-kedései mellett szinte mindig voltak triói, a legjobb ritmusszekciókkal „felszerelkezve”.
Az utóbbi években Kiyoshi Kitagawa bőgőssel és Johnathan Blake dobossal játszik, azonban ezúttal két fúvóst is maguk mellé invitáltak a „hármak” - Mike Rodriguez trombitás, szárnykürtöst, no meg Dayna Stephens szaxofonost - és stúdióba vonulva elkészítették a „Concentric Circles” című albumot.
A Blue Note gondozásában megjelent korongon 11 dalt hallhatunk a quintet előadásában; nyolc Barron darab mellett Caetano Veloso és Cesar Medes kompozíciója, az „Aquele Frevo Axe” csendül fel, de Lenny White „L’s Bop”-ja, és Thelonious Monk „Reflections”-sze is helyett kapott a repertoárban. Ez utóbbit szólóban játssza Barron.
A lemez stílusa, hangulata számomra a kiadó fénykorát, a 60-as éveket idézi, amikor - sokak mellett - például Wayne Shorter, Herbie Hancock, és Lee Morgan vettek fel mára kincsként számon tartott anyagokat. A „Concentric Circles” vállalja, hogy „real jazz” anyagról van szó, melyet igazi, nagyformátumú jazzisták juttatnak el hozzánk, mit sem törődve a jelenlegi - szerintem borzasztó - „popposodással”!
Gondoljunk csak bele, mily szomorú, hogy az egyszeri zenészt - botcsinálta kritikust is meglepi, ha egy 2018-ban napvilágot látott CD elindítása után megszólal a swing, a „dögös négy”...
Pedig - akárhogy is van - ez a jazz lényege, sava-borsa, alfája és omegája! A world music, crossover, majd napjainkban az erőltetett popularitás rátelepedett szeretett műfajunkra, és mint az óriáskígyó áldozatára tekeredve, kezdte fojtogatni a jazz muzsika testét.
Félreértés ne essék, tisztelem és szeretem az újítókat, és élvezem, hogy a jazz a legbefogadóbb műfaj! De azért elveszejteni mégsem kellene azért, hogy minden áron, elértéktelenedve népszerűbb legyen!
Hála Istennek, köztünk élnek olyan meggyőződéses „jazz lovagok”, mint Kenny Barron, akik kitartanak elveik mellett! Így most is olyan felvétellel jelentkezett, ami igazi modern mainstream, tán némi hard bop beütéssel megspékelve.
Bevallom őszintén, Mike Rodriguez és Dayna Stephens nevét most hallottam-láttam először, de végighallgatva az albumot, azt tudom mondani: nem véletlenül esett Rájuk Barron választása, hiszen nagyszerűek!
Mint ahogy Kitagawa és Blake megbízható, precíz, élettel teli kísérete is a „supreme” kategóriába tartozik!
A „zkv”, Kenny Barron pedig a Tőle megszokott, rendkívül nyugodt, mégis tüzes zongorázást hozza, valami megfoghatatlan kiegyensúlyozottságot árasztva magából! Bizony a jazztörténet „Hall of Fame”-jében a helye!
Jó körökből származó, vérbeli jazz zene található a „Concentric Circles”-en, amely nem hiányozhat egyetlen, a műfajt kedvelő ember polcáról sem!
Kenny Barron Quintet: Concentric Circles (Blue Note 2018)
1. DPW
2. Concentric Circles
3. Blue Waters
4. A Short Journey
5. Aquele Frevo Axe
6. Von Hangman
7. In the Dark
8. Baile
9. L’s Bop
10. I’m Just Sayin’
11. Reflections
Kenny Barron – zongora
Kiyoshi Kitagawa – bőgő
Johnathan Blake – dob
Mike Rodriguez – trombita, szárnykürt
Dayna Stephens – szaxofon
