Barber, Patricia: Smash 2013. április 30., Vörös Janka

Patricia Barber (1955) munkáját nem ismerem eléggé, pár éve kaptam meg egy lemezét egy festőművész barátomtól, ami akkoriban még nem hagyott bennem mély nyomot (Modern Cool, 1998).

A „Smash” Patricia Barber 16. kiadott albuma, mely 2013 tavaszán jelent meg. Barber saját dalai hallhatóak rajta egy új tagokból álló zenekar kíséretében, nagyon igényesen kidolgozva.

A lemez robbanva, mégis érzékien indul a „Code Cool” című számmal, pregnáns bőgő-dob groove zakatol, amire hirtelen megérkezik a zongora és a tempó felett lebegő búgó éneklés. Tökéletes indítás. Barber megdöbbentő lágékban váltogatja torok és fejhangját, sőt keveri is azokat, ezzel még inkább misztikus hatást kelt a kompozíció, melynek közepén hirtelen kiürül a zene és szélzúgást, nyikorgást idéző zajok hallatszanak, ami után rubato dalrészlet következik. Ismét beindul a groove és vele a téma. A dallammal szemben a beszéd és szövegközpontúság kerül előtérbe. A hangulata félelmetes és mégis megragadó.

A „Romanesque” az egyik kedvencem (nekem meg a „Devil’s Food” – a szerk.), mely nem törekszik sem többre, sem kevesebbre: tökéletesen letisztult és megnyugtató. Kevés, alázatos, manír-mentes éneklés hallható, melyet a zongora szintén ömlengések híján, finoman kísér.

Szintén figyelmet követel a tracklist 3. darabja, a „Smash”, mely a dal feléig nem különösebb, nem nagyon különül el az ezt megelőző daltól hangulatában, viszont onnantól megdöbbentően energikus torzított gitárszóló (John Kregor) zárja végül. Az autentikus ének-zongora téma után következő néhol Hendrixet, vagy Satrianit idéző gitár a rockdobolással (Jon Deitemyer), a bőgő kísérettel, és a dal elejének hangulatában megmaradó zongora tökéletes összhangban áll egymással. Megkérdőjelezhetetlen a gitár létjogosultsága. Szenvedélyes, de ettől egyáltalán nem teátrális. Kell oda!

A „Redshift” bossa–lüktetésű gitár kíséretével új színt jelenít meg a korábbihoz képest. Az éneklés viszont itt nekem nem tetszik, mert túlságosan szövegközpontúnak érzem, ami az éneklés technikájának, a hangszínek rovására megy. Számomra a dal felére megjelenő második éneksáv sem értelmezhető.

A „Spring Song” egy újabb ballada, viszont gyönyörű, izgalmas rubato zongora- és bőgőszólóval (Larry Kohut) díszítik föl. Patricia Barber vibratoi itt mutatkoznak meg leginkább, tremoloi egységesek, nagyon kellemes hallgatni.

A következő dal (Devil’s Food) végre eltér a lemeztől hangulatában, és a kortárs jazztől általában: mind a groove, mind a dallam, sőt a szólók is egyedülálló légkört alakítanak ki. Itt a „legélethűbb” a lemez, vagyis koncerthangulatom van, nem érzem azt, hogy egy tökéletesre szerkesztett lemezt hallgatok. A gitáros ebben a dalban is meglepő: kemény funkyt játszik - a funkyhoz képest elég komoly harmóniakörre.

És persze a nagy funkparty után ismét visszazuhan a lemez a kádban fekvő, érfelvágó-esőhallgató depresszióba. Egyrészről értem a tracklist összetételét: a ballada az énekes kedvence, hiszen itt tud leginkább technikailag és érzelmileg is kibontakozni. Másrészről viszont hibának tartom a (hasonló) balladák tömkelegét, mivel én általában elkapcsolom a balladákat a lejátszómban, nagyon ritka, ha nem.  A hozzám hasonló hallgatóság (ha van ilyen…) pedig kevés számot fog így végighallgatni Patricia lemezéről. Sőt, ez a dal kicsit hajaz a „Smash”-re felépítése és hangszerelése szempontjából. Persze lehet koncepció a szó szerinti egységesség: az, hogy nem egyértelműen érezhető, mikor van vége az egyes számoknak, és mikor kezdődik új.

A „Bashful”–t hallgatva megirigyelheti Patricia-t minden énekes, hiszen annyira fantasztikusan zongorázik! Ez az egyetlen instrumentális szám - végre a dobos kolléga is nagyobb szerepet kap.

A lemez végig nagyon igényes, hallatszik a borzasztóan széleskörű zenei műveltség, a sok-sok precíz munka, viszont sajnos azt kell mondjam (maximális tisztelettel), hogy nekem túl egysíkú - pár kivétellel.

Patricia Barber lemezét a tradíciók, a természet tiszteletének és a modernkor adta lehetőségek használatának harmonikus keveréke járja át, mely kiegyensúlyozottságot, tudatosságot és nyugalmat áraszt.