Baldych, Adam: The New Tradition 2014. április 13., Karosi Júlia
Baldych & Herman - The New Tradition (ACT Music 2o14 - Hangvető)
Adam Baldych-ot, a '86-os születésű lengyel hegedűművészt csodagyerekként említi a kritika, korántsem alaptalanul. Fiatal kora ellenére diszkográfiája és szakmai tapasztalata, szakmai elismertsége igen figyelemre méltó, noha mondhatjuk műfajunkban ez a hangszerválasztás nem annyira tipikus. Baldych virtuozitása, magabiztos hangszeres játéka, magával ragadó zeneisége már rögtön az első track-ben maga alá söpri a hallgatót. A duó hangzása, de különösen a hegedű sound az, ami az első hangtól kezdve beszippant. Egy hihetetlen tág horizontot rajzol elénk, pontosan azt az élményt nyújtva, mintha egy nyári éjjelen egy mezőn állva a csillagokat néznénk. A zongora hangszín ezt csak megközelíti, de sajnos nem éri el ugyanazt az akusztikai hatást, mint a hegedű. Adam Baldych hegedűjátékával kapcsolatban rögtön adja magát a párhuzam Lajkó Félix-szel, ez a párhuzam sok szempontból helytálló lehet, de elsősorban előadói személyiségük kapcsán. Baldych lemezen keresztül is képes egy olyan légkört teremteni, mellyel rögtön megköveteli magának a figyelmet. Hogy ez mennyire nehéz egy zenésznek, azt nem kell magyaráznom, főként az improvizatív műfajok képviselőinél, ahol az adott pillanatnak, hangulatnak, és a közönségnek kulcsfontosságú szerepe lehet abban, hogy mi születik meg ott és akkor, abban a percben. A stúdió száraz levegője egy percig sem érződik ezen a lemezen.
Mit takarhat a paradox cím: "The New Tradition"? Ez rögtön elgondolkodtatott, ahogyan kezembe vettem a lemezt. Azt hiszem a cél új utak találása az identitás felé, ami nagyon sok európai jazz-zenészt foglalkoztat. A lemezen főként Adam Baldych szerzeményei találhatók, néhány átdolgozás, feldolgozás mellett. Milyen történeteket rejtenek a címek? Fantázia szavak, utalások Leszek Możdżer művére, Sienkiewicz regényére, Jeremiás Siralma, relativitás-elmélet, és a borítón nem is szereplő bonus track-ként egy Chopin Prelúdium. Sokszínű, heterogén anyag, rengeteg zenei asszociáció, híven tükrözi a fiatal művész tág látókörét, ami alátámasztja azt, hogy a személyiség gazdagsága a zene gazdagsága egy előadónál és egy szerzőnél.
Adam Baldych partnere a '81-es születésű izraeli zongorista Yaron Herman. Herman játéka engem már régen rabul ejtett, eredeti, sajátos világára már felfigyeltem mielőtt ezt a lemezt meghallgattam volna. Itt egy másik tulajdonsága nyűgözött le, ami azt hiszem csak a legnagyobb zenészekre jellemző, és ez a hihetetlen alázata a zene iránt, zenésztársa iránt. Mindenhol pontosan annyi és olyan, egy hajszállal sem több, mint ami ahhoz kell, hogy ketten együtt egy önálló univerzumot teremtsenek. Ez a fajta zongorajáték példaértékű lehet minden zongoristának itthon, és a világon mindenütt.
Egy hihetetlenül inspiráló, vibráló, leleményekben gazdag, emocionálisan azonnal magával ragadó lemez ez, amit mindenkinek szívből ajánlok. Nagyon vágyom rá, hogy ezt a duót egyszer élőben is alkalmam legyen meghallgatni, biztos vagyok benne, hogy feledhetetlen élmény lenne.
