Baldych, Adam: Brothers 2017. október 03., Németh Márta
Adam Bardych – Brothers (ACT/Hangvető)
„Egy testvér emlékére”
Adam Baldych egy különleges albumot készített, a bemutatóturné egyik állomása a budapesti Opus Jazzclub lesz, 2017. október 10-én, kedden este.
A 31 éves lengyel jazzhegedűs második alkalommal jelentkezett a norvég Helge Lien Trio-val, melynek tagjai a névadó zongorista mellett Frode Berg bőgős és Per Oddvar Johansen dobos; néhány kompozícióban a szintén norvég Tore Brunborg szaxofonjátéka gazdagítja tovább az együttes hangzását. A számok Adam Baldych szerzeményei, illetve a „Hallelujah” című darab pedig Leonard Cohen dalának az előadók által készített különleges feldolgozása.
Nem tipikusan jazzhangszer a hegedű. Időről-időre mégis felbukkannak olyan előadók, akik feleslegessé teszik az olyan vitákat, hogy autentikus-e a vonósokkal megszólaló jazz; a lengyelek több híres hegedűst is magukénak mondhatnak ennek a tételnek a bizonyítására. Adam Baldych csodagyerekként indult, az amerikai Berklee egyetemen is képezte magát, és lemezeire odafigyel a jazzvilág: „A jazzhegedű újraértelmezése” – írja játékáról a The Guardian.
Jelen album szomorú kiindulási pontja Adam testvérének, Grzegorz-nak (ejtsd: gzsegozs!) a halála. A lemez belső borítóján megfogalmazott szabadversben a kulcsfogalmak azok a szavak, melyek a korong számainak címei lesznek egyben:
Testvérek vagyunk
mint az Egy(ség)
Egy félelmekkel és magánnyal teli világban,
mint az Árnyékok,
együtt vitorlázunk
a Szeretettel és a Hűséggel.
Testvérek vagyunk.
Elégia.
A szöveg további részében megtudjuk azt is, hogy Baldych a személyes gyászán túl egy egyetemesebb testvériség üzenetét is küldi hallgatóinak. Az együttes összekovácsolódásának példáján vezet minket arra, hogy figyeljünk egymásra és próbáljuk megérteni is egymást. Vallomása szerint modern világunkban az öröm és a szenvedés elválaszthatatlanul együtt jár, s e kettő határán próbálunk balanszírozni. A gyász folyamata is hasonló: a boldogság, hogy volt és a fájdalom, hogy elveszett szerettünk…
A lemez anyagára is ilyen kettős kontrasztpárokat kapunk előzetes önvallomásként: „Új zenénk sokkal piszkosabb és durvább, mint az előző albumunkon, a sikoly és a csend határán egyensúlyozva”.
És valóban, a zene igen széles palettáról keveri a színeket. Baldych hegedűn és reneszánsz hegedűn is játszik, és maximálisan kihasználja a hangszerek lehetőségeit játékmódokban, effektusokban – már amit az akusztikus megszólalás lehetővé tesz; ugyanez igaz az egész együttesre is, azaz hogy megmaradnak a természetes megszólalásnál, kerülik az elektronikus hangtorzításokat.
A muzsika elemeiben is sokfelől válogatott: a jazz mellett számos más terület is megjelenik. Igen erős a klasszikus hatás, a barokkos harmóniamenetek mellett Chopin hangulatvilága is jól felismerhetően megjelenik, ahol a dúrok fényében még fájdalmasabbak a veszteségek. A népdalszerű szerkezetek újabb karaktereket hoznak, és a kortárszenét idéző szakaszok a free jazz irányába is mutatnak. Különleges pillanatokkal ajándékozza meg a hallgatót a „Hallelujah” feldolgozása, és az ismert téma miatt talán itt a legkönnyebben megfogható Baldych zeneszerzői, feldolgozói munkamódszere, eszköztára. Az igen lassú, mintegy ködből előgomolygó téma egyszerre marad talányos és közben határozottan körvonalazott, áttetsző és dúsan díszített. Ebben a számban csak a hegedű és a zongora szól, Baldych más projektjeiben is gyakran alkalmazza ezt a felállást. A szaxofonos megjelenése mindig nagyon egyszerű, magától értetődő módon történik, sokszor csak a szövet gazdagsága hívja fel a figyelmünk, hogy eggyel több dallamhangszert hallunk. Általánosságban a szólamok számának használata nagyon tudatos, de egyúttal természetes is, így csak a kontrasztok élességét érzékeljük elsősorban.
A „Brothers” anyagára egy szóval azt mondhatjuk, hogy szép. Gazdag, mély, érzelmektől átitatott, világos és érthető zene. A Berlinben készült felvétel tiszta hangzású, jól kevert, az ACT Music által kiadott CD egyszerű, puritán megjelenésű, amely borító kiválóan illeszkedik a zenei anyaghoz.
Aki (mint én) ellátogat a budapesti lemezbemutatóra, nem tipikusan jazzes hangzásra, de magával ragadó muzsikára, kiváló előadásra és tartalmas élményre számíthat.
