Alpert, Herb: Steppin' Out 2013. december 07., Albert Zoltán
Herb Alpert - Steppin' Out
Egy legendás zenész legújabb lemezét mutatom be a JazzMa.hu olvasóinak. Herb Alpert neve - azt hiszem - sokaknak ismerős. Az 1960-as évek eleje óta tartó pályafutása során sok stílusban megfordult a latin és bossa nova-tól egészen a smooth jazz-ig és egészen figyelemre méltó, hogy az idén 78 éves művész még mindig aktív részese a zenei életnek.
A "Steppin' Out" egy nagyívű (több mint 1 órás) áttekintése életművének korszakaiból, azok emlékezetes hangulataiból.
A "Puttin on the Ritz"-cel belecsap a kezdésbe, filmzenei manírokat is felvonultató dal, bizonyára sikeres lesz a slágerlistákon, majd a "Jacky's Place" hangzásából hamar kiderül, hogy Jeff Lorber a lemez egyik társproducere, a dalban egyébként Lani Hall (a felesége!) énekel, akivel Alpert - a 2009-es (Anything Goes című) lemez óta - szoros együttműködésben alkot, és zsinórban ez a harmadik "közös" lemezük. Az "Our Song" egy kellemes ballada, mely a 30 éve távozott altszaxofonos, Art Pepper szerzeménye. Ezt ismét egy "Lorber-dal" váltja fel (Green Lemonade), mely összességében a 80-as éveket idézi. Majd az "I Only Have Eyes for You" következik, melyet talán szintén nem kell bemutatni, ez viszont az énekhangtól túl negédes lett.
A "Good Morning Mr. Sunshine"-nal Dél-Amerika felé kanyarodik Alpert, mindezt Astor Piazzola "Oblivion"-jával és Irving Berlin "What'll I Do"-jával - méltóságteljesen - folytatja.
A "Cote d'Azur" egy újabb zenei időszakot mutat be, itt a smooth jazz elemei mutatkoznak meg. És ha Franciaország, akkor váltásként, a "La Vie en Rose" egy kávézházi hangulatot hoz, Edith Piaf dalának feldolgozásával. És itt Alpert elidőzik az öreg kontinensen (“It's All In the Game” és “Europa”). Az "And the Angels Sing" egy újabb feldolgozás viszont érezhetően a tengerentúlról érkezik, akárcsak a "Skylark" némi gospeles érzettel és vonósokkal emeli a hangulatot a lemez talán legjobb balladájává. A zárásban egy közös Lorber/Alpert smooth funk-os szerzeménnyel (Migration), valamint - stílusosan - egy Tijuana Brass-korszakbeli slágerrel (The Lonely Bull) búcsúzik, mely új köntöst (hangszerelést) kapott.
Összességében elmondhatom, hogy kellemes nosztalgia volt végighallgatni ezt a lemezt.
